Századok – 2019
2019 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ольга Владимировна Хаванова: Усердие, честолюбие и карьера. Чиновничество в монархии Габсбургов в эпоху просвещенного абсолютизма (Dinnyés Patrik)
222 TÖRTÉNETI IRODALOM A szerzői előszó felütésében Heimito von Doderernek (akit a szerző tévesen Nobel-díjasnak nevezett, és bár ötször is jelölték, a díjat sosem nyerte el) A slunji vízesés című könyvéből való idézet erősítheti bennünk azt a meggyőződést, miszerint a kézbe vett munka a legkevésbé sem ciszlajtán-központú. Bár a regény az 1867-es kiegyezés utáni Osztrák–Magyar Monarchiát mutatja be, nem pedig a felvilágosult abszolutizmus korabeli Habsburg Monarchiát, széles spektruma miatt mégis nagyon találó az indítás a belőle vett idézettel. Ahogy Heimito von Doderer a Monarchiát alkotó népeket társadalmi állásuktól függetlenül mutatja be, úgy Olga Khavanova könyvének tartalomjegyzéke is ezt vetíti elénk. A bevezető két alfejezete a Habsburg Monarchia felvilágosult abszolutizmus korabeli adminisztrációját, és Az udvarhoz érkező petíciók alapján, a korabeli élet és karrier alakulását tárja elénk. Az alapok lefektetését nagyban segítik a fogalommagyarázatok: a szerző olyan kulcsfogalmakat részletez az olvasók számára, mint például a bürokrácia, neoabszolutizmus vagy karrier, de a későbbiekben is lábjegyzetekben taglalja az előkerülő fogalmakat. Véleményünk szerint talán szerencsésebb lett volna a könyv végén, ábécé sorrendbe gyűjtve közölni ezeket a magyarázatokat, hiszen ha valaki céltudatosan csak egy-egy fejezetet néz meg, akkor könnyen lehet, hogy nem találkozik velük. Az első fejezet a Vertikális és horizontális mobilitás címet kapta. Ennek az elején a szerző historiográfiai áttekintéssel tisztázza a patrónus–kliens viszonyának terminológiáját, majd korabeli forrásokból vett idézetekre alapozva mutatja be azt. Olyan jelentős magyar nemes családok tagjainak példái kerülnek elő, mint a Batthyányak, Károlyiak, Festeticsek vagy Pálffyak, de olvashatunk kevésbé jelentős életpályákról is, mint például Csergő Mihályéról, akinek apja csak egyszerű jegyző volt Abaúj vármegyében. Az apa korán meghalt, amikor fia még csak hároméves volt. Édesanyja és jóakarói taníttatták, így 22 éves kora után Bécsbe kerülhetett az uralkodó testőrségébe. Az ott eltöltött 11 évet tanulásra használta fel, aminek köszönhetően később a Magyar Kamarában kapott állást. A könyvben még sok ehhez hasonló példával ismerkedhetünk meg, amely bizonyítja a szorgalom és kitartás eredményességét a kora újkori hivatali életben. Külön alfejezet foglalkozik az apa-fiú kapcsolatokkal, azzal, hogy milyen előnyökkel és konfliktusokkal járhatott, ha az apa már életében pozícióhoz segítette fiát, illetve hogy ezek elérésére milyen folyamodványok születtek. Egy másik alfejezet a szerencsevadászokkal, pillanatemberekkel és kívülről érkezőkkel foglalkozik, míg az utolsó kettő a tiszti karrierről és a nemességről szól. Az összes alfejezet esetében az elméleti, historiográfiai fejtegetéseket konkrét példák követik, amelyek segítenek az olvasónak mélyebben betekinteni a 18. századi Habsburg Monarchia felsőbb köreibe. A második fejezetben a meritokrácia (érdemből és nem származás folytán szerzett hivatal) és a filantrópia (emberszeretet, általános jótékonykodás) jelenlétét vizsgálja a szerző a karrierről szóló diskurzusok tükrében. A fejezet rövid elméleti felütéssel kezdődik a diskurzusról, majd a szolgálatokhoz való eljutás, a hivatal-halmozás, a katolikus vallás hivatalviselésben játszott szerepe, a betegség, az öregség és az árvaság tárgyalásával folytatódik, végül pedig a kérelmekben fellelhető „martirológiai” elem vizsgálatával fejeződik be. Ez utóbbiban a főbb események, amelyek köré ezek a kérvények szerveződtek: a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc, az osztrák örökösödési háború és a hétéves háború. Ezek közül a magyar lakosságot nyilvánvalóan az 1703–1711 közötti szabadságharc érintette a legmélyebben. Hiába tekinthető a szabadságharc története ma már alaposan kutatottnak, az Olga Khavanova nézőpontjából való vizsgálódások akár még új alfejezetet is nyithatnak a témában. A könyv harmadik fejezete A karrier felépítését helyezi a vizsgálat tárgyává. Ezen belül az oktatásról, az előmenetel mérföldköveiről és a korrupcióról szól. Helyet kapott még egy biográfiai rekonstrukció is, amelynek főszereplője Koncsek Bernát. Hogy miért éppen Koncsek Bernát az egyetlen, akiről ilyen részletesen értekezik a szerző? Egyrészről a fennmaradt
