Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-L. István: A császári-királyi hadsereg magyar tábornokainak kutatásáról (1787–1815)
A CSÁSZÁRI-KIRÁLYI HADSEREG MAGYAR TÁBORNOKAINAK KUTATÁSÁRÓL (1787–1815) 190 tartozó kötetet bocsátott közre. Nem csupán tartalma és ismeretanyaga értékes, a fenti munkákhoz hasonlóan módszertanilag is jelentős tanulságokat hordoz, s követendő példaként áll minden hasonló jellegű vállalkozás számára. A legújabb, katonai felsővezetést feldolgozó munka Kiss Gábor tollából született, a dualizmus kori honvédség tábornokait mutatja be.31 A kötet törzsét a 185 tábornoki életrajz jelenti, amelyek kiválóan szerkesztettek, egységes, pontos adatokat tartalmaznak. A szerző a személyes és családi, az iskolai, a katonai pályafutásra, hadjáratokra, kitüntetésekre és beosztásaira vonatkozó adatokat hozza – lehetőség szerint fotóval együtt. Az összegyűjtött adatokat típusonként, összefüggésekre rámutatva részletesen elemzi, valamint mellékletben a honvédség legfontosabb szervezeti kérdéseit, a területi beosztást is közli két érdekes, hangulatfestő panaszos levéllel együtt. Kiss Gábor kötete a magyar és nemzetközi előzmények tapasztalatát hasznosítva, széles szakirodalmi és forrásbázisra építő mű, s egyben iránymutatója is a hasonló vállalkozásoknak. A magyar történeti kutatás több évtizedes szünetet követően az 1980-as évektől kezdte ismét vizsgálni kezdte a francia háborúk korának katonai vonatkozásait.32 Zachar József programadó munkájában 33 kísérletet tett a 18. századi császári-királyi hadsereg magyar tábornoki karának34 összeállítására. A listán lévő katonák jelentős számban harcoltak a francia háborúkban is. Zachar munkájának kiemelkedő értéke, hogy több ismert tábornok esetében mutatta ki a magyar származást, amely eddig rejtve maradt a kutatás előtt, vagy nem kapott figyelmet. A szerzőt talán éppen a Kriegsarchiv nagy tábornoki projektje tartotta viszsza attól, hogy részletesebben megvizsgálja a kérdést, mindenesetre az alapokat a 18. századi magyar tábornoki kar fölmérésében lefektette. Az elmúlt néhány évben a francia háborúk törzstiszti karát illetően Réfi Attila végzett úttörőjellegű kutatást a lovasság törzstisztjeinek vizsgálatával.35 Ez is elit kutatásnak tekinthető, mivel a törzstisztek aránya meg sem közelíti a teljes állomány egy százalékát. A szerző teljes körű vizsgálatra törekszik, a lovasság csapatnemei szerint haladva. A huszártörzstisztekről szóló, már kiadott kötet 282, 31 Kiss Gábor: Tábornokok a Magyar Királyi Honvédségben 1768–1814. Bp. 2016. 32 A legutóbbi időkig a kutatások eredményeinek összefoglalásához, bibliográfiájához lásd Vizi László Tamás: Magyarország és a francia háborúk. In: Franciák Magyarországon, 1809. Konferencia II. Szerk. Bana József – Katona Csaba. Bp.–Győr 2012. 261–277.; Uő: „Kövesd példájokat vitéz eleidnek...” A magyar nemesi felkelés a francia háborúk időszakában, különös tekintettel Székesfehérvár és Fejér vármegye szerepére. Székesfehérvár 2014. 33 Zachar József: Habsburg-uralom, állandó hadsereg és magyarság 1683–1792. Bp. 2004. 34 Uo. 279–295. 35 Réfi Attila: A császári-királyi huszárság törzstiszti kara a francia forradalmi és a napóleoni háborúk korában (1792–1815). Bp.–Sárvár 2014.; Uő: A császári-királyi ulánusezredek törzstisztjei a francia háborúk idején (1792–1815). Életrajzi lexikon. Pápa 2014.; Uő: Császári-királyi karabélyos és vértes törzstisztek a francia háborúk idején (1792–1815). Életrajzi lexikon I. Pápa 2015.
