Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gál Judit: A dalmáciai egyházak szerepe Imre és András trónharca idején (1197–1204)
GÁL JUDIT 175 Az egyházak viszonya András herceggel és Imre királlyal A vizsgált időszak során az Andráshoz kötődő főpapok közül A. spalatói érsekről és Micha farói püspökről nem rendelkezünk a már ismertetetteken túl más forrással, így annak megítélése, hogy milyen kapcsolatot ápoltak a királyi udvarral, nem lehetséges. Ezzel szemben Manzavini Miklós zárai érsekkel kapcsolatban szerencsésebb helyzetben vagyunk. Amellett, hogy a zárai érsek megválasztásának idejét szinte pontosan ismerjük, számos, egyházjogi szempontból aggályos lépése miatt a szentszéki iratokban is jóval nagyobb figyelmet kapott. A korábbi kutatás Miklóst András herceg saját emberének tekintette, árnyalja azonban a róla alkotott képet, hogy a korabeli források tanúsága szerint Imre király kegyeit is kereste az érsek. 1198-ból három olyan irat is fennmaradt, amely arról tanúskodik, hogy a zárai érsek Imre királynál akarta elérni, hogy erősítse meg a zárai egyház fennhatóságát Nona és Scardona püspöksége felett. 52 Imre előbb teljesítette a zárai egyház kérését, majd a spalatói káptalan tiltakozására döntését visszavonta, és Spalato jogait erősítette meg.53 Miklós András herceg dalmáciai tartózkodása során a hercegi kíséret már-már állandó tagjának számított 1198-ban és 1200-ban is. 54 A korszak – tanulmányunkban vizsgált – főpapjai közül Miklós mellett a legtöbb ismerettel Bernát spalatói érsekről rendelkezünk, aki Imre király korábbi nevelője volt.55 Megválasztása a király számára fontos segítség lehetett a testvére által uralt területen, ám hiába kötődött a főpap Imréhez, az uralkodó és testvére közötti harc során nem volt ellenséges Andrással szemben sem. Ezt jól bizonyítja egyrészt, hogy Bernát érseksége idején mind Imrétől, mind Andrástól kapott adományokat az érsekség,56 másrészt pedig Bernátot 1200-ban, amikor András herceg hosszabb ideig Dalmáciában tartózkodott, a herceg kíséretében találjuk. 57 A herceg kíséretének Bernát és Miklós érsekek mellett más dalmáciai főpapok is folyamatosan tagjai voltak a vizsgált időszakban. 58 A dalmáciai egyházak a herceg és a király harcában semlegességre törekedtek, saját érdekük is azt diktálta, hogy az uralkodójuk és Dalmácia valódi ura, a herceg kegyét egyaránt élvezzék. Így ami a dalmáciai főpapokat illeti, többszörös elvárásnak kellett megfelelniük. Az érsekek és püspökök ugyanis 52 CDCr II. 288., 310., 311. 53 CDCr II. 288. (Tévesen 1197-re datálva.) 54 CDCr II. 293–294., 296–297., 353–354., 355., 357. 55 Historia Salonitana 136. 56 CDCr III. 16. 57 CDCr II. 357.; CDCr Suppl. I. 60–61. 58 Pl. CDCr II. 357.