Századok – 2019

2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Konzervatív kiegyezési kísérlet 1863 tavaszán

DEÁK ÁGNES 1237 még azt vélték tudni, hogy vezető magyar konzervatívokból álló magyar minisz­térium kinevezése várható Apponyi vezetésével. Schmerlingnek ellenlépést kel­lett tennie, ehhez kapóra jött az, hogy a kolozsvári Gazdasági Egyesület a régóta áhított, de még sokáig meg nem valósult erdélyi vasútépítés ügyében Mikó Imre gróf vezetésével Bécsbe küldöttséget indított, s a küldöttségnek adandó uralko­dói válaszról tárgyalt a minisztertanács. Ezzel megkezdődött a miniszterek kö­zött a hatalmi harc. Alig egy hónappal később, március 11-én terjesztette elő Forgách a maga javaslatát mint a magyar államférfiakkal folytatott tanácskozás eredményét. Háromhetes tárgyalási időszak következett, különböző résztvevői körrel összesen hat tanácskozás után március 18-án Schmerling benyújtotta el­lenindítványát. Malfèr is kiemelte, hogy az uralkodó láthatólag közvetíteni kí­vánt miniszterei között, megbízta a magyar minisztereket és a horvát kancellárt, hogy dolgozzanak ki kompromisszumos javaslatot („Punktation”), amely márci­us 19-én el is készült, de a március 23-ai konferencián Schmerling csak a formát illetően mutatkozott kompromisszumkésznek – ahogy Malfèr hangsúlyozza: ki­fejezetten a császári akarattal szemben elzárkózott a kompromisszumkötéstől. Egy heti gondolkodási idő után végül az uralkodó március 30-án bejelentette a közjogi rendezésre vonatkozó javaslatok félretételét, valamint Apponyi leváltását országbírói posztjáról. Arra, vajon mi történhetett a közben eltelt egy hét alatt, Schmerling visszaemlékezése az egyetlen támpontunk: Rainer főherceg minisz­terelnök bizalmas közléséből ő úgy tudta, hogy Ferenc József tanácsért Albrecht főherceghez, egykori magyarországi katonai és polgári kormányzóhoz fordult, s ő egyértelműen Schmerling álláspontját támogatta. Miközben Malfèr maga is fon­tosnak minősítette Forgách kezdeményezését, azt is leszögezte, hogy programja tartalmát tekintve lehetett volna talán egy politikai megállapodás kiindulópont­ja, ám az időzítése miatt biztosan nem válhatott azzá, hiszen Schmerling pozíciói a bel- és külpolitika terén még nagyon szilárdnak látszottak. 7 A Bécsben folyó tárgyalásokat minden eddiginél pontosabb, egyes részleteit illetően egészen új megvilágításba helyezik azonban a már említett Szent-Ivány Vince nemrégiben előkerült feljegyzései. A továbbiakban ennek alapján össze­gezzük és pontosítjuk a tárgyalási folyamatról rendelkezésre álló információkat. 8 7 Stefan Malfèr: Einleitung. In: Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848–1867. V. Ab ­teilung: Die Ministerien Erzherzog Rainer und Mensdorff. Band 5. Bearbeitet von Stefan Malfèr, mit einem Vorwort von Helmut Rumpler. Wien 1989. XXXVI–XXXIX.; Uő: Der gescheiterte Ausgleichs ­versuch von 1863. Österreichische Osthefte 32. (1990) 3. sz. 405–426.; Schmerling visszaemlékezését lásd Österreichs Weg zur konstitutionellen Monarchie. Aus der Sicht des Staatsministers Anton von Schmerling. Hrsg. Lothar Höbelt. Frankfurt am Main 1994. 211–212. 8 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) P 1873 Szentiványi család levéltára, Vegyes iratok, 12. tétel − 1.: Szentiványi Vince iratai 1860–1865. Köszönöm Erdős Bencé­nek, hogy felhívta a figyelmemet erre az irategyüttesre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom