Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Konzervatív kiegyezési kísérlet 1863 tavaszán
KONZERVATÍV KIEGYEZÉSI KÍSÉRLET 1863 TAVASZÁN 1234 iránt készséges új kancellár irányvonalának támogatása. Így tehát inkább a konzervatívok Apponyi által vezette csoportjához közeledett, s 1864 őszétől már az ő emberükként alapította és jelentette meg Bécsben Die Debatte (később: Die Debatte und Wiener Lloyd) című politikai napilapját. Ezért is kelthetett feltűnést röpirata, amely a konzervatív tábor közvetítő erőfeszítéseiről szólt, beleértve ebbe Forgách kancellár és Apponyi csoportját is. Ha valaki, akkor Ludasi igazán abban a pozícióban volt, hogy bizalmas háttérinformációkat szellőztessen meg. 1 Ludasi szerint Forgách, miután 1862 őszén már jó néhány szimbolikus, békülékeny gesztus tételére buzdította az uralkodót (amnesztia a sajtóperek elítéltjeinek, uralkodói szubvenció a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Színház számára, a Magyar Földhitelintézet felállításának engedélyezése), 1862 végén konferenciát hívott össze a magyar államférfiak részvételével, melyre 1863 márciusában került sor. Ezen terjesztett elő Apponyi egy programot, s mivel a gróf bécsi útjához a Deák Ferenc szócsövének tekintett Pesti Napló is jó szerencsét kívánt, ez reményt keltett arra, hogy Apponyi programját siker esetén a magyar liberális politikusok is támogatnák. Apponyi kísérlete azonban sikertelen maradt. Ezek után terjesztett elő maga Forgách kancellár „minimális követelésként” egy „47-es” programot, mivel úgy remélte, azt talán elfogadja a bécsi minisztertanács. Azt is sugallta Ludasi, hogy a program nem felelt meg teljesen Forgách elképzeléseinek, de ezt tartotta kivihetőnek. A minisztérium többsége azonban ezt a közjogi kiegyenlítési tervet is kategorikusan elutasította. 2 Szintén kortársak információira alapozta összefoglalóját néhány évtizeddel később a Deák Ferenc beszédeit összegyűjtő és kiadó Kónyi Manó. Ő úgy tudta, hogy Apponyit maga az uralkodó hívatta s szólította fel, hogy készítsen a korona számára emlékiratot „a kiegyezés módozatai és az ország szervezése iránt”. Apponyi eleinte szabadkozott, mondván, politikai kérdésekben a kancellár hivatott előterjesztéseket tenni. Végül vállalta a feladatot, de kikötötte, hogy három elvtársát, Mailáth Györgyöt, Sennyey Pál bárót, valamint Ürményi Józsefet is bevonhassa, s minderről a kancellár is tudjon. A közös emlékiratot azután 1863 elején nyújtotta be az uralkodónak – ez tartalmazta az „egyenjogú dualizmus” programját, önálló magyar kormány kinevezését, delegációk felállítását a közös 1 [Ludasi Mór]: Drei Jahre Verfassungsstreit. Beiträge zur jüngsten Geschichte Oesterreichs. Von einem Ungar. Leipzig 1864. 173–181.; Ludasiról lásd Deák Ágnes: Ludasi Mór és a bécsi titkos rendőr ség az 1860-as években. Történelmi Szemle 49. (2007) 4. szám CD melléklet (=A Lajtán innen és túl. Jenseits und diesseits der Leitha. Elektronikus ünnepi tanulmányok Somogyi Éva 70. születésnapjára. Szerk. Ress Imre − Szabó Dániel. Bp. 2007. 119–136.) 2 Drei Jahre Verfassungsstreit i. m. 178–181., az idézetek itt: 179., 180., 181. Vö. Pesti Napló, 1862. dec. 4. Különfélék rovat: „Ugy halljuk, hogy gróf Apponyi György országbiró ő excellentiája megyen fel Bécsbe a kiegyenlités ügyében. Vajha e kiegyenlités az 1848 diki törvények alapján és az országgyülési feliratok szellemében mielőbb létrejöhetne!”
