Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Konzervatív kiegyezési kísérlet 1863 tavaszán
DEÁK ÁGNES 1235 ügyek tárgyalására. Az emlékirat tartalma titok maradt, csupán Deákkal közölték azt a „discretio kötelezettsége mellett”. 3 A történetírói forrásfeltárást Josef Redlich kezdte meg, miután az Osztrák– Magyar Monarchia felbomlott, és a császári udvari levéltár megnyílt a kutatók előtt. Redlich Ludasi munkája mellett a minisztertanácsi jegyzőkönyveket, illetve azok mellékleteit használta fel, s ezeket részben közölte is. Igen nagy jelentőséget tulajdonított Forgách tervezetének, melyet nagyon pozitívan értékelt, mondván, az megfelelő alapja lehetett volna a kiegyezésnek, szerinte ez volt a delegációk intézményének első formulázása. Munkája mindenekelőtt a Forgách-féle terv szövegének és az arról folytatott miniszteri vitáknak a közlésével járult hozzá a korábbi ismeretek bővítéséhez. 4 Ugyancsak kiterjedt levéltári kutatások után Berzeviczy Albert gyarapította tovább a rendelkezésre álló információkat, lényeges pontokon a korábbiaktól eltérő adatokat közölve. Szerinte is foglalkoztatta az uralkodót 1862 végén a magyarországi országgyűlés összehívásának lehetősége. Az összehívást Schmerling is támogatta, mivel biztosan számított arra, hogy az újra csak elutasítja az októberi diplomát és a februári pátenst, s annak nyomán majd ráveheti az uralkodót arra, hogy az országgyűlés megkerülésével közvetlen választást rendeljen el a bécsi birodalmi parlamentbe, a birodalmi tanácsba (Reichsrat) küldendő magyarországi képviselők megválasztására. Forgách viszont határozottan ellenezte a tervet. Ferenc József, fogalmaz Berzeviczy, „egy elfogulatlan harmadiknak véleményét kívánta hallani”, ezért fordult Apponyihoz. Berzeviczy felhívta a figyelmet arra, hogy a jól értesült konzervatív újságíró, Kecskeméthy Aurél naplója szerint Sennyey tagadta a munkálatban való részvételét, másrészt (minden bizonnyal továbbra is Kecskeméthy közléseire alapozva) megnevezte a konzervatív tábor további befolyásos tagjait mint a konferencia résztvevőit: Barkóczy János grófot, Szent-Ivány Vincét, Zsedényi Edét és Andrássy György grófot. „Teljesen megbízható jellegű közlés”-re hivatkozva (forrását azonban nem tárva fel) megerősítette, hogy az értekezletet nem Forgách hívta össze, s a kancellárhoz közel álló sajtóorgánumok közleményei alapján feltételezte, hogy a konferenciával és annak munkálatával Forgách egyáltalán nem rokonszenvezett. Ellenben felhívta a figyelmet arra, hogy Deák már december végén tudott az ügyről, ismerte a javaslatot, saját maga fogalmazta a Pesti Napló ban megjelent jókívánságot december 3 Deák Ferencz beszédei III. Kiadja Kónyi Manó. 2. kiadás. Bp. 1903. 301–302.; Kónyi közölte Apponyiék memorandumát magyarul (Uo. 302–315.), később rá hivatkozva megjelent a memorandum német nyelvű eredeti szövege is: Zur Geschichte des österreichisch-ungarischen Ausgleiches. Eine Denkschrift des Grafen Georg Apponyi aus dem Jahre 1863 an Seine Majestät den Kaiser Franz Joseph I. Oesterreichisch-Ungarische Revue, Neue Folge 6. (1888–1889) 241–258. 4 Josef Redlich: Das österreichische Staats- und Reichsproblem. Band II. Leipzig 1926. 309–329.
