Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Katona Csete: A viking, aki magyar királyt ölt. Egy középkori izlandi saga magyar vonatkozásai
A VIKING, AKI MAGYAR KIRÁLYT ÖLT 1228 ezek a nevek a krónikakompozíció narratívájában? A krónikában szereplő két idegen személynév hitelességét támogathatja egy analóg példa, melyet a cseh Szent Ludmilla 10. század végi, latin nyelvű legendájából ismerünk. A történet szerint a Ludmillát kivégző két orgyilkos a Tunna, illetve a Gommon nevet viselte.83 A két név etimológiáját a latin nyelvű rögzítésnek köszönhetően szintén nehéz meghatározni, ám a legtöbb értelmezés szerint ezek is skandináv nevek voltak.84 Legyen a két név skan dináv, vagy akár csak germán eredetű, nehéz lenne megmagyarázni, hogy mi érdeke fűződhetett a legenda szerzőjének a két idegen név „kitalálásához”.85 Valószínűbb – csakúgy, mint Zotmund és Vilongárd esetében –, hogy történeti személyekkel állunk szemben, akik külföldi zsoldosként kaptak feladatokat az udvarban. Kétségek merültek fel azonban a két fejezet hadtörténeti eseményeit illetően. Veszprémy László mutatott rá arra, hogy a 90. fejezet németeket félrevezető „levélcsele” gyakori történetírói konvenció a tárgyalt időszakban.86 Ezzel párhuza mosan Veszprémy kételkedik a „búvárepizód” történelmi hitelességében is. A német támadás hírét megerősítő Altaichi évkönyv ugyanis nem tud Zotmundról és tettéről; azt csak egyetlen külföldi kútfő, a 15. századi bajor humanista, Aventinus tartotta fenn, aki maga is a krónika alapján dolgozott. A hajók megrongálása a korabeli katonai gyakorlatot tükrözheti, miszerint visszavonuláskor a sereg elsüly lyesztette saját teherszállító hajóit, hogy azok ne juthassanak az ellenség kezére. 87 Rá kell azonban mutatnunk arra is, hogy az ellenséges hajók meglékelése nem volt ritka taktika a középkor folyamán, a módszert több hadtudományi munka is javasolja.88 Hogy a gyakorlatban milyen gyakran alkalmazták, és hogy léteztek-e erre specia lizálódott személyek vagy akár alakulatok, az már természetesen más kérdés. Búvárok mindenesetre már az ókor óta láttak el hadi feladatokat.89 Hozzá kell tenni, hogy a ko rabeli skandinávok között az úszásnak kifejezetten kitüntetett szerepe volt. Az izlandi 83 Utrpení sv. Lidmily. In: Fontes rerum Bohemicarum I–VIII. Hrsg. Josef Emler. Hildesheim 2004. I. 140–143. 84 Emil Walter: Namnen Tunna och Gommon i tjeckiska legender och kronikor. In: Studia Slavica Gunnaro Gunnarson sexagenario dedicata. Red. Józef Trypućko. (Studia Slavica Upsaliensia 1.) Uppsala 1960. 147–196.; Jaroslav Ludvíkovský: Tunna und Gommon – Wikinger aus der Pragen Fürs tengefolgschaft? Folia diplomatica 1. (1971) 171–188. 85 Jaroslav Ludvíkovský: Great Moravian Tradition in the 10th cent. Bohemia and Legenda Christiani. In: Magna Moravia: sborník k 1100. výročí příchodu byzantské mise na Moravu. Ed. Josef Macůrek. Praha 1965. 540–541.; Uő: Tunna und Gommon i. m. 86 Veszprémy L.: Korhűség és forrásérték i. m. 813–814. 87 Uo. 811. Vö. Csepregi Oszkár: Legenda és valóság a krónikák tükrében. Mi történt valójában 1052-ben Pozsony alatt? In: A történelem peremén. Adalékok Magyarország történetéhez. Szerk. Csepregi Klára et al. Bp. 2012. 113–148. 88 Susan Rose: Medieval Naval Warfare 1000–1500. London 2002. 123.; Felipe Fernández-Armesto: Naval Warfare after the Viking Age, c. 1100–1500. In: Medieval Warfare. A History. Ed. Maurice Keen. Oxford 1999. 238. 89 Frank J. Frost: Scyllias: Diving in Antiquity. Greece and Rome 15. (1968) 2. sz. 180–185.
