Századok – 2019

2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Katona Csete: A viking, aki magyar királyt ölt. Egy középkori izlandi saga magyar vonatkozásai

A VIKING, AKI MAGYAR KIRÁLYT ÖLT

1224

ostrommal.61

A

Képes Krónika családjához tartozó öt kézirat közül három: maga az 1358 körül lejegyzett Képes Krónika,

az 1431-es Csepreghy- és a 16.

század elején készült Béldi-kódex

a nevek különböző átiratait tartalmazza. Ezek ugyanis átírás közben korrumpálódtak, melynek következtében az alábbi variációkban maradtak fenn: 1. Képes Krónika

: Zothmund, Vylungard, 2. Csepreghy-kódex

: Zothmond, Vilungard, 3. Béldi-kódex

: Zothmond, Vilingard.

62

Az Árpád-kori személynévtár csak a krónikakompozícióból ismeri őket, és nincs nyomuk más, germán névszótárban sem.63

A

legközelebbi adatot a Magyar utónévkönyv szolgáltatja, mely a Zotmund nevet germán eredetűnek tartja, és a „gyors”, valamint a „védelem” szavak összetételével magyarázza.64

Abban a kérdésben va

lóban nem lehet vita, hogy mindkét név germán eredetű, méghozzá azok „kételemű” csoportjába tartozik, ahol a szóösszetétel mindkét tagja különálló jelentéssel is bír.65

Ezt a nevek második tagjai, a -mund

és a -gard

kétséget kizáróan megerősí

tik. Különös – ám talán nem véletlen – egybeesés, hogy mindkét utótag ’védelem, védelmező’ jelentéssel is bír.66

A

-mund (óészakiul mundr

) végződésű férfinevek 61 Chronici Hungarici i. m. 346.

62 Uo.

63 Fehértói Katalin: Onomasticon Hungaricum Nomina propria personarum ætatis Arpadianæ (1000–

1301). Árpád-kori személynévtár (1000–1301). Bp. 2004. 812, 858.; Gottfried Schramm:

Namenschatz und Dichtersprache. Studien zu den Zweigliedrigen Personennamen der Germanen. Göttingen 1957.; Ernst Förstemann: Altdeutsches Namenbuch I–II. Nordhausen 1856. I.; Lena Peterson:

Lexikon över ur

nordiska personnamn. 2004. (https://bit.ly/2lJSwpg, letöltés 2019. jan. 1.); Uő:

Nordiskt runnamns

lexikon. Uppsala 2007. A késő antikvitás germán népeinél sem ismeretes még csak hasonló névalak sem, lásd Moritz Schönfeld:

Wörterbuch der Altgermanischen Personen- und Völkernamen. Heidelberg 1911.; Hermann Reichert:

Lexikon der Altgermanischen Namen, I. Text. Wien 1987. A

sokszor Árpád-kori előzményekre visszatekintő Anjou-kori nevek között sem szerepelnek. Lásd Slíz Mariann:

Anjou-kori személynévtár (1343–1359). Bp. 2017.

64 Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv. Bp. 2016. 152.

65 Kálmán Béla: A

nevek világa. Bp. 1973. 26–30.; Schramm, G.: Namenschatz und Dichter

sprache i. m.; Lena Peterson: The Development of Proto-Nordic Personal Names. In: The Nordic Languages. An International Handbook of the History of the North Germanic Language I–II. Eds. Oskar Bandle et al. (Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft 22.) Berlin 2002. I. 665–666.; Uő:

Developments of Personal Names from Ancient Nordic to Old Nordic. In: The Nordic Languages i. m. I. 746.; Uő: Mono- and dithematic personal names in Old Germanic. In: Probleme der Namenbildung. Rekonstruktion von Eigennamen und der ihnen zugrundeliegenden Appellative. Akten eines internationalen Symposiums in Uppsala 1–4. September 1986. Hrsg. Thorsten Andersson. (Nomina Germanica 18.) Uppsala 1988. 121–130.

66 A -mund az ógermán *

munđō

(’kéz’) szóból ered. Vladimir Orel:

A

Handbook of Germanic Etymology. Leiden 2013. 275. Ezt a fajta jelentését az óészaki mund

szó is megtartotta. Geir T. Zoëga:

A Concise Dictionary of Old Icelandic. Oxford 1910. 303. Másik jelentése ’védelem’. Jan de Vries: Altnordisches Etymologisches Wörterbuch. Leiden 1977. 395.; Förstemann, E.:

Altdeutsches Namen

buch i. m. 940. A -gard eredeti alakja az ógermán *

garđaz

, eredeti jelentése ’udvar, ház’, melyet az óészaki -garðr

is megőrzött. Orel, V.:

A

Handbook of Germanic Etymology i. m. 126.; Zoëga, G. T.: A Concise Dictionary of Old Icelandic i. m. 161. Az orosz területekre használt óészaki Garðar alak is ebből ered. ’Erőd’ jelentéssel is bír. Richard Cleasby – Gudbrand Vigfusson:

An Icelandic-English Diction

ary. Oxford 1874. 191–192. Tulajdonnevekben utótagként használva ’védelmező’ értelmet nyer. de Vries, J.: Altnordisches Etymologisches Wörterbuch

i. m. 156.; Rikard Hornby: Fornavne i Danmark i