Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Katona Csete: A viking, aki magyar királyt ölt. Egy középkori izlandi saga magyar vonatkozásai
KATONA CSETE 1225 igen gyakoriak a skandináv névanyagban, de a -gard (óészakiul garðr ) utótagú óészaki férfinevek is megfelelően adatolhatók,67 bár ezekben az összetételekben egy forrásból sem ismeretesek. 68 A probléma feloldásához fogódzót nyújthat a két név előtagjának azonosítása. Elképzelhetőnek tartom, hogy mindkét névalakra „leíró névként” kell tekintenünk. A Vilungard név előtagja lehet az ’akar, hajlandó’ jelentésű óészaki vilja ige egyes szám első személyű vil vagy többes szám első személyű viljum alakja. 69 A névösszetétel óészaki -garðr alakjával együtt így a teljes név egy ’védelmezni akaró’ személyt, vagyis testőrt jelölne. Nyelvtani konstrukcióként ez nem lenne egyedülálló. A név későbbi, Willigard (Willigart, Willegart) germán alakban ugyanilyen összetételben és jelentésben ismert, bár meg kell jegyezni, hogy ez női név.70 A „keleti vikingeket” jelölő varég szó szintén egy hasonló összetett szerkezetre, az óészaki væring ra vezet hető vissza, mely a vár (’eskü’) és gingi (’társ, csatlós’) szavakból áll össze, és egy es kütételt végző társat jelöl.71 Az eredetileg foglalkozást és etnikumot jelölő varég szó val Jaroszláv korabeli személynévként is találkozunk az Óorosz Őskrónika lapjain. 72 A Zotmund név a kézirat-variációk között is szemléltethető változások következ tében (a Képes Krónika másolói már Zothmond ként jegyzik le) torzulhatott el olyan formában, hogy ne tudjuk azonosítani egyetlen ismert germán vagy óészaki névvel sem. A -mund és -mond forma esetében például a korszakban az o és u írásában bekövetkező tipikus hangjelölési ingadozást figyelhetjük meg.73 Az eredeti szóalak azonos lehet az óészaki Thodmund (óészakiul Þjóðmundr ) vagy Sudmund (óészakiul Suðmundr) névvel is. Utóbbit támogatja, hogy a t és a d zöngésség szerinti pár így middelalderen. In: Personnamn. Utg. Assar Janzén. (Nordisk Kultur 7.) Stockholm 1947. 196.; Assar Janzén: De fornsvenska personnamnen. In: Personnamn i. m. 266. 67 A -mundr nagyon elterjedt utónévtag, ezért külön referenciákat nem érdemes rá hozni. A -garðr jóval ritkább. Előfordulásaira példát lásd Peterson, L.: Nordiskt runnamnslexikon i. m. 230., 320.; Janzén, A.: De fornsvenska personnamnen i. m. 266. Garðar/Garðr (izlandi) és Garðarr (svéd) alakban önállóan is ismert férfinév, lásd Íslendingabók. Landnámabók. Gaf út. Jakob Benediktsson. (Íslenzk fornrit 1.) Reykjavík 1986. 458.; Sögubrot af nokkrum fornkonúngum i. m. 379. 68 Nem jegyzi őket a Dictionary of Medieval Names from European Sources nevű online gyűjtemény sem (http://dmnes.org/ , letöltés 2019. jan. 5.). 69 Cleasby, R. – Vigfusson, G.: An Icelandic-English Dictionary i. m. 706.; Zoëga, G. T.: A Concise Dictionary of Old Icelandic i. m. 490–491. 70 Förstemann, E.: Altdeutsches Namenbuch i. m. 1307. A germán neveknél gyakori, hogy egy-egy elő- vagy utótag csupán egy női- vagy férfinévhez kapcsolódhat. A jelenség skandináv névadást érintő vonatkozásaira lásd Philip A. Shaw: The Role of Gender in some Viking-Age Innovations in Personal Naming. Viking and Medieval Scandinavia 7. (2011) 151–170. A -garðr utótaggal például jóval gya koribbak a női nevek. Lásd Hornby, R.: Fornavne i Danmark i. m. 196. Mivel azonban férfinevekben is megtalálható (lásd fentebb), így a mi esetünkben ez nem kizáró ok az azonosításra. 71 Adolf Stender-Petersen: Zur Bedeutungsgeschichte des Wortes v ǽ ringi, Russ. va ѓ ag. Acta Philologica Scandinavica 6. (1931–1932) 26–38. 72 Régmúlt idők elbeszélése i. m. 72. 73 Szentgyörgyi Rudolf: A tihanyi apátság alapítólevele mint a magyar nyelvtörténeti kutatások forrása. Doktori (PhD) értekezés. ELTE. Bp. 2010. 149–153.
