Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Katona Csete: A viking, aki magyar királyt ölt. Egy középkori izlandi saga magyar vonatkozásai
KATONA CSETE 1221 hogy az Örvar Odds saga szerzői hallhattak ilyen esetekről, sajnos még csak köz vetett bizonyítékokkal sem tudnánk alátámasztani. A történelmi helyzet lehetőséget teremthetett azonban néhány viking harcos magyarországi szolgálatba állásához egy kissé későbbi időszakban, a 11. század közepén (a klasszikus viking kor kései szakaszában). Ekkor Magyarországon belháborúk sora folyt, Orseolo Péter és a Vazul-fiak (András és Levente), valamint ezt követően András és Béla között. Ez az az időszak, amikor a saga cselekménye leginkább összhangba hozható a magyarországi eseményekkel; a „két király uralmával” (Péter és András, András és Levente, András és Béla?), a „királygyilkossággal” (Péter és András, sőt Aba Sámuel is a végső csatavesztés után nem sokkal hal meg), valamint a skandináv eredetű zsoldosok Magyarországra jövetelével (András és Levente kijevi tartózkodása). Felvethető még, hogy a történet a Magyarországon átkelő Sigurd kíséretének tagjaitól származik, akik Könyves Kálmán király udvarában (1095–1116) hallhattak hasonló eseményekről Álmos herceggel kapcsolatosan – két testvér uralma, polgárháborús állapotok, külföldi segítség. 50 Mindezek az információk – legyen akármelyik időszak is a történések ihletője – természetesen az eseményektől való idő- és térbeli távolság miatt és a szóbeli hagyományok írott formátumba történő átültetése közben összekeveredtek, és a mű aktuális ideológiai üzenetéhez idomultak a saga szerkesztőinek változtatásai nyomán. Ha igazolhatóvá válna a skandináv harcosok 11. századi magyarországi alkalmazása, az erősíthetné a saga-részlet „hitelét” is. A vikingek magyar szolgálatba fogadásához a legjobb lehetőséget a későbbi I. András király (1046–1060) 1030-as évekre keltezett kijevi száműzetése nyújthatta. Legújabban Font Márta foglalkozott behatóan a kérdéssel, aki maga is feltételezte, hogy András kijevi házassága révén ruszbeli kísérettel érkezett vissza Magyarországra, hogy megvívjon a trónért.51 A feltételezést erősítheti, hogy András patrónusa, I. Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem (1019–1054) – aki anyja révén maga is félig skandináv származású volt – szorosra fűzte kapcsolatait az északiakkal: felesége Ingigerd, III. Olaf svéd király (995–1022) leánya volt, míg ő maga több ízben is varég zsoldosokat bérelt fel apjával és testvéreivel kialakult konfliktusai során.52 A későbbi norvég király, III. Keménykezű Harald (1047–1066) is a fejedelemnél vendégeskedett egy ideig, és sagája szerint el is vette annak egyik lányát, Ellisifet.53 Merseburgi Thietmar szász utazó és püspök az ezred -50 A köztörténeti eseményekre lásd Kristó Gyula: Magyarország története 895–1301. Bp. 2007. 117– 122., 140–141.; Gábor Varga: Ungarn und das Reich vom 10. bis zum 13. Jahrhundert. Das Herr scherhaus der Árpáden zwischen Anlehnung und Emanzipation. München 2003. 99–125. 51 Font Márta: I. András és Bölcs Jaroszlav. Világtörténet 37. (2015) 4. sz. 607–624. 52 Óláfs saga helga. In: Sturluson, S.: Heimskringla i. m. II. 144–148.; Régmúlt idők elbeszélése i. m. 103–119. 53 Haralds saga Sigurðarsonar. In: Sturluson, S.: Heimskringla i. m. III. 89–91.
