Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Gőzsy Zoltán: A püspök-főispánokkal kapcsolatos elvárások és minták Mária Terézia idején. Klimo György püspök és főispán
A PÜSPÖK-FŐISPÁNOKKAL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK ÉS MINTÁK MÁRIA TERÉZIA IDEJÉN 1182 a jegyzőkönyvek precízebbé váltak. A generalishoz igazították a particularis gyű léseket, amelyek részben a nagygyűlések előkészítő ülésévé váltak, részben (főleg Tolna esetében) egyes nagyobb uradalmak egyedi problémáival foglalkoztak. A helyzet 1762–1763-tól – Klimo országos feladatainak megnövekedésével – változott valamelyest, ekkortól kezdve fokozatosan előtérbe kerültek az alispán vezetése alatt ülésező megyegyűlések, ám azokon a Klimo által megbízott egyházi képviselők továbbra is jelentős szerepet játszottak. A püspök az 1770-es évek elejéig még évente egy-két megyegyűlést vállalt, az 1770-es évekre azonban Baranyában egyértelműen megerősödött Hojtsy Mihály alispán, Tolnában Dőry Ádám alispán szerepe. Klimo rendszeres levelezésben állt az irányítása alá tartozó vármegyék birtokosaival, és elvárta a folyamatos jelentést, az információszolgáltatást az alispánoktól, illetve rajtuk keresztül a szolgabíróktól. Az alispánok (főként Hojtsy) levelei alapján az a benyomásunk támadhat, hogy Klimóra vezetőként, koordinátorként, tanácsadóként tekintettek, akitől – a beszámolási kötelezettségen felül – véleményt, tanácsot is kérhettek. 69 Beiktatása után a megyei igazságszolgáltatás is intenzívebbé vált, 1752-től több olyan ügy vizsgálatát is lefolytatták és lezárták, amely még a széküresedés idején keletkezett. Főispánként rendszeresen berendelt tanulmányozásra különböző iratokat, Verőce vármegye adminisztrátoraként például az adózással és egyéb pénzügyekkel kapcsolatos elszámolásokat ellenőrizte. 70 Elsősorban az egyházszervezet erősítését szolgálta, mégis az igazságszolgáltatás kapcsán említem meg az egyházmegyei konzisztórium megerősítését. A konzisztórium az egyházmegye vezetése által összehívott egyházjogi fórum volt, amely olyan ügyekkel foglalkozott, amelyekben az egyházkormányzati elvárások és a tapasztalat között különbségek adódtak. Itt tárgyalták a papsággal kapcsolatos fegyelmi problémákat, nézeteltéréseket, illetve kompetenciabeli hiányosságokat. Klimo már 1752-ben rendelkezett a konzisztórium működtetéséről, aminek segítségével a püspökség területén tevékenykedő prominens egyházi személyeket (világi papok közül kettőt, a káptalan tagjait, a szeminárium vezetőjét, a pálos priort, a jezsuita rektort, két ferences szerzetest) egy testületben hozta össze, hogy részben a lelkipásztori és fegyelmi ügyeket könnyebben megtárgyalhassák (faci lius consuleremus), részben a hívek vallási kérdéseket érintő ügyeiben eljárjanak. 71 69 Vö. Gőzsy Zoltán – Gerhard Seewann: A parasztfelkelés Baranya vármegyében 1766-ban. Pécs 2015. 113–114. 70 PPL 1756. 30. 71 „quoddam tribunal ecclesiasticum seu e viris ecclesiastica dignitate non minus, quam eruditione conspicuis, atque e religiosis quoque ordinibus, quos sat frequentes in civitate hac episcopali habemus, delectum institueremus consistorium, quo cum juxta normam aliarum diaecesium, solicitudinem
