Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Gőzsy Zoltán: A püspök-főispánokkal kapcsolatos elvárások és minták Mária Terézia idején. Klimo György püspök és főispán
A PÜSPÖK-FŐISPÁNOKKAL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK ÉS MINTÁK MÁRIA TERÉZIA IDEJÉN 1168 világi közigazgatás középszintjének azon irányítói, akiknek a kinevezése az uralkodóhoz tartozott. Ember Győző az 1711 és 1765 közötti magyarországi közigazgatást tárgyaló munkájában a megyei kormányzattal kapcsolatban azt a megállapítást tette, hogy az a rendiség kezében volt, és ezen a helyzeten a bécsi udvar igyekezett változtatni.4 Mivel az uralkodó a főispánokon keresztül gyakorolta befolyását, olyan személyeket igyekezett kinevezni, akik garanciát jelenthettek elképzelései képviseletére. Ez a folyamat az 1750-es évekkel vette kezdetét, egy koherens és komplex koncepció keretében. Komplexitása abból adódott, hogy a püspöki és a főispáni tisztségekhez kötődő feladatokat egyben akarták kezelni, nem csupán adminisztratív, igazgatási, hanem társadalom- és művelődéspolitikai tekintetben is. A püspök-főispánok annyiban jelentettek többletet, szinte ideális konstellációt ebben a helyzetben, hogy nem csupán a megyegyűlésen, illetve a megye nemessége számára közvetíthették a központi rendelkezéseket, hanem a papok és a plébániahálózat révén a vármegye lakosságát is befolyásolhatták ezekkel kapcsolatban. Mária Terézia emiatt komoly szerepet szánt a vármegyéket és az egyházmegyéket egyaránt irányító személyeknek, az 1750-es évektől kinevezett tisztségviselők pedig igyekeztek megfelelni az elvárásoknak. Ennek tükrében meglepőnek hathat a 2000-es évek egyik meghatározó középiskolai történelem tankönyvének A vármegye felépítése és működése című fejezetében olvasható mondat: „A vármegyék élén a király által kinevezett főispánok álltak, akik azonban a 18. században ténylegesen már nem vettek részt a megye irányításában.” 5 Tanulmányomban két nagyobb kérdésre igyekszem összpontosítani: 1.) milyen minták, módszerek, stratégiai célkitűzések alapján tevékenykedtek a püspök-főispánok Magyarországon az 1750-es évektől, és milyen elvárások fogalmazódtak meg tisztségükkel kapcsolatban? A vizsgálatot két részre bontom: egyrészt Mária Terézia királynő, másrészt XIV. Benedek pápa által kiadott források alapján elemzem az elméleti hátteret. 2.) Ehhez az elvárási horizonthoz képest, illetve ennek megfelelően milyen gyakorlatot folytatott Klimo György pécsi püspök, Baranya és Tolna vármegyei főispán? Hogyan valósult meg mindez a gyakorlatban? Milyen cselekvési környezet rajzolódik ki ebben a korszakban a Dél-Dunántúlon és Szlavóniában? Így a két irányból való közelítés során összevethető az elmélet és a gyakorlat. 4 Ember Gy. : Magyarország közigazgatása i. m. 58. 5 Száray Miklós: Történelem III. középiskolák 11. évfolyam. Bp. 2007. 82.
