Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Gőzsy Zoltán: A püspök-főispánokkal kapcsolatos elvárások és minták Mária Terézia idején. Klimo György püspök és főispán
GŐZSY ZOLTÁN 1169 Mária Terézia főispán-képe és vármegye-igazgatási koncepciója az 1750-es évek elején Mária Terézia 1751. július 30-án egyszerre nevezte ki Csáky Miklóst esztergomi érseknek, Klobusiczky Ferencet kalocsai érseknek, Klimo Györgyöt pécsi, Thauszy Ferencet pedig zágrábi püspöknek. Amennyiben ehhez még hozzávesszük Anton Engl 1750-ben történt csanádi püspöki kinevezését,6 belátható, hogy az uralkodó a déli területeken különös hangsúlyt fektetett az egyházigazgatás megerősítésére. Ugyanekkor további hat magyarországi vármegye is új főispánt kapott. 7 Az 1750-es évek elejére Mária Terézia utasításai, hivatalos levelei alapján meg lehetne rajzolni a püspök-főispánokra vonatkozó ideáltípust. Ez az ideáltípus egyszerre lojális, megbízható végrehajtó, ugyanakkor önállóan cselekvő, aki képes kompetensen eljárni az uralkodó által preferált ügyekben. Két terület kiemelt szerepet kapott az uralkodónőnél: az igazgatás, irányítás (a rájuk bízott közeg megfelelő működtetése, a korábban kialakult problémák lezárása, a mulasztások és hibák korrigálása, tehát egyfajta megfelelő igazgatási rend kialakítása), valamint a társadalom szervezése. Előbbihez tartoznak a jogszolgáltatással kapcsolatos kérdések, míg az utóbbihoz szervesen illeszkedik egy művelődési, kulturális és normaközvetítő program is, de ezek természetesen komplex módon összekapcsolódnak. Mária Terézia 1752. április 28-án az ország minden főispánja számára megfogalmazott egy utasítást,8 amelynek létjogosultságát az adta, hogy az uralkodó szerint a megyék belső kormányzatából hiányzott az egységes eljárásmód. A királynő ennek két okát nevezte meg: egyrészt a törvények, rendeletek igen eltérő értelmezését (ex difformi intellectu ), másrészt a végrehajtásban tapasztalt mulasz tásokat (non observatione legum, et benignorum mandatorum Regiorum ). 9 Az ural-6 Elődje, Stanislavich Nicola 1750. ápr. 26-án halt meg, Englt dec. 7-én nevezték ki a püspökség élére. 7 Grassalkovich Antalt Nógrád, Nádasdy Lipótot Komárom, Fekete Györgyöt Arad, Barkóczy Imrét Máramaros, Révay Lőrincet Turóc, Erdődy Miklóst Zólyom vármegyébe nevezték ki. Fallenbüchl Zol tán: Magyarország főispánjai. Die Obergespane Ungarns 1526–1848. Bp. 1994. 64., 83., 114.; Joa chim Bahlcke: Ungarischer Episkopat und österreichische Monarchie. Von einer Partnerschaft zur Konfrontation (1686–1790). (Forschungen zur Geschichte und Kultur des östlichen Mitteleuropa 23.) Stuttgart 2005. 141–142. 8 Ez az utasítás képezte az alapját a két további főispáni utasításnak (1768. nov. 21., 1770. szept. 17.). Vö. Palugyay Imre: Megyerendszer hajdan és most. Törvény – Történet – Oklevelek – s’ egyéb rokon kútfők után. Második kötet. Megyei hivatalok. Pest 1844. 34.; 49. 9 „in administratione interna comitatuum maxima differentia sit, et bona administratio bonum utique effectum, mala vero malum effectum producere, haecque differentia tum ex difformi intellectu, aut non observatione legum, et benignorum mandatorum Regiorum oriri soleat.” Pécsi Püspöki Levéltár (a továbbiakban: PPL) 1752. 12. Idea boni ordinis servandi in administrandis Comitatibus per Majestatem praescripta (a továbbiakban: 1752. 12.). Vö. Ember Gy.: Magyarország közigazgatá sa i. m. 57.
