Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kalmár János: Adalékok Esterházy II. Pál Antal nápolyi követ pályájához
KALMÁR JÁNOS 1161 ába költözött, ahol hivatalba lépésének formális megkezdését jelentő fogadásáig tartózkodott. Franz Schmidt nevű titkára beszámolójából tudjuk, hogy mivel Esterházy nem talált magának rangjához méltó méretű házat Nápolyban, ezért egy városon kívüli kerti lakba költözött a kíséretével. Úgy tűnik, Nápoly egyébként sem keltett jó benyomást a hercegben és környezetében, hiszen kevés dicséretre méltót találtak benne. Azt állították, hogy még pénzért is alig lehetett ott bármit kapni.112 A követ a Királyság nemességéről is rossz véleményt alakított ki, szerinte a helyi főurak tobzódnak a mértéktelen luxusban, viszont ízléstelen és értéktelen ruhákban járnak. Még a főnemeseik beszédét is sokkal inkább „parasztosnak”, mint választékosnak ítélte. A nemeseket fennhéjázónak írta le, akiknek nem volt tekintélyük a nép előtt. Alig utazhattak külföldre, s még az is akadályba ütközött, hogy Rómába küldhessék a fiaikat tanulni. 113 Esterházy magáról az uralkodóról sem festett valami hízelgő képet. Bourbon Károly, a későbbi felvilágosult spanyol király olyannak tűnt számára, mint akit csak a vadászat és a halászat érdekel, míg államtitkára, Giovanni Fogliani márki114 kormányzott helyette. Senki sem beszélhetett négyszemközt a királlyal úgy, hogy e bizalmasa ne hallgatózott volna. Az uralkodó egyébként teljes mértékben feleségének, Amália szász hercegnőnek, III. Ágost lengyel király lányának, I. József néhai császár unokájának a befolyása alatt állt. A királyné nemcsak az uralkodói tanácsülésekre kísérte el a férjét, hanem zord hegyi vadászataira is. Amália a király tudtával, főudvarmesternője, Castropignano hercegné115 közvetí tésével bocsátotta áruba a hivatali tisztségeket,116 amely tevékenységéért a buzgó királynéi bizalmasnak jutalék ütötte a markát. Az ő révén lehetett az uralkodóné közelébe férkőzni, aki – a császári követ szerint – gyűlölt mindent, ami osztrák volt. A királynéról adott jellemzés a róla készült szakmai életrajz fényében is lényegében helytállónak tűnik, még ha Esterházy nem is törekedett különösebben árnyalt képet festeni a boldog házasságban élő, egymást szerető uralkodópárról. Amália gondos, jó anya volt, és a férje is osztozott vele a családi örömökben, s kormányzási kérdésekben is számított a véleményére. Az egyébként természetszerető, kerti sétákon, nagyvad-vadászatokon és tengeri halászaton egyaránt szívesen nagyarányú átalakításokon esett át, mígnem Procaccini-tulajdonba került. (Az épületre és környékére vonatkozó információkért Bardi Teréziának tartozom köszönettel.) 112 MNL OL P 148 Esterházy család hercegi ágának levéltára, Központi igazgatás, Hercegi titkárok jelentései, 4. csomó, fol. 427v–428r. 113 Benedikt, H.: Die Botschaft i. m. 45–46. 114 Fogliani Sforza d’Aragona, Pellegrino márkija. Lásd Giuseppe Galasso : La filosofia in soccorso de’go verni. La cultura napoletana del Settecento . (L’altra Europa 1.) Napoli 1989. 671. 115 María Teresa Oliveros de Castro: María Amalia de Sajonia esposa de Carlos III. Madrid 1953. 530. 116 Az igazságszolgáltatási tisztségek azonban 1735 óta már nem voltak megvásárolhatók. Carpanetto, D. – Ricuperati, G.: L’Italia del Settecento i. m. 230.
