Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kalmár János: Adalékok Esterházy II. Pál Antal nápolyi követ pályájához
ADALÉKOK ESTERHÁZY II. PÁL ANTAL NÁPOLYI KÖVET PÁLYÁJÁHOZ 1144 foglaló filozófia iránti érdeklődésnek sem.18 Tegyük hozzá azonban, hogy a szakok látogatottságát csupán a beiratkozási anyakönyvek alapján lehetett megállapítani; ettől függetlenül azoknál is elképzelhető, hogy részt vettek ilyen tárgyú órákon, akik neve mellett nem tüntették fel azt. Ugyanez vonatkozik a jogtudományi előadásokra is, amelyek aránylag népszerűek voltak a nemesi származású magyar hallgatók körében.19 Más irányú megközelítések ugyanakkor a herceg humán érdeklődését ta núsítják. Leideni tartózkodása idején két szekrénynyi könyvet vásárolt, amelyeknek a hazaküldése önmagában több száz forintba került.20 Ezek tartalmáról ugyan nem tudunk közelebbit, de későbbi ilyen jellegű beszerzései főként történeti, irodalmi, filozófiai, életrajzok és útleírások iránti érdeklődésére utalnak. (A könyvek szeretete és gyűjtése évek múltán is jellemző rá: saját könyvtárát katalogizáltatta, s 1756-ban ő lesz majd néhai nagyapja, Pál nádor végrendelete azon pontjának végrehajtója, amellyel a nevezetes előd a kismartoni ferencesekre hagyta bibliotékáját.) 21 Aligha kerülhető meg az a kérdés, hogy – a beiratkozásával nem bizonyítható bécsi tanulás után (ha volt ilyen egyáltalán) vagy helyette – miért ment Esterházy Pál Antal a távoli, ráadásul protestáns tanintézménybe? Az okokat keresve érdemes szemügyre venni a bécsi egyetem kínálta akkori lehetőségeket, amelyekre vonatkozóan a császárváros körülményeit jól ismerő kortárs, Johann Basilius Küchelbecker (1697–1757) bautzeni tartományi jogtanácsos igen lesújtó véleményt fogalmazott meg. Hogy e katolikus intézmény teológiaoktatásáról a protestáns szerzőnek rossz véleménye volt, annak még nem lenne érdemes különösebb jelentőséget tulajdonítanunk, de a bölcsészetre vonatkozó kritikája már több figyelmet érdemel. „Szent Arisztotelészt” ugyanúgy tévedhetetlennek tekintik itt, mint a pápát – írta gúnyosan –, amivel félreérthetetlenül a nagy ógörög gondolkodónak a másutt már rég meghaladott jezsuita filozófiai kánonban elfoglalt, Bécsben azonban továbbra is megingathatatlan első helyére utalt. De a jogtudományt illetően sem ítélte kedvezőbbnek a helyzetet. Mert ennek tanárai, minden új véleménytől elzárkózva, a régi együgyű sémák verklizését várták el a növendékektől, akiknek nem volt módjuk szert tenni semminemű gyakorlatra. Az orvosi fakultáson sem tűnt sokkal jobbnak a helyzet, amennyiben a természettan oktatása olyan tanmesékben és abszurd elvekben merült ki, amely szégyenére vált minden értelmes embernek. S ugyanígy elmarasztalta Küchelbecker a közjog 18 Uo. 172–174. 19 Uo. 182. 20 Gabriel, T. : Egy mozgalmas múlt i. m. 80. 21 Uo. Pál nádor könyvtárának jegyzékét lásd Lesestoffe in Westungarn II: Kőszeg (Güns), Rust (Ruszt), Eisenstadt (Kismarton), Forchtenstein (Fraknó) 1535–1740. Szerk. Monok István – Ötvös Péter – Harald Prickler. (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 18/2.) Sze ged 1996. 157–181.
