Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Olga Khavanova: Madridtól Szentpétervárig. Gróf Esterházy Miklós, Mária Terézia első magyar karrierdiplomatája
OLGA KHAVANOVA 1129 1753. február 11-én vasárnap, az istentisztelet után az udvarnál hirdette ki Karl Maximilian Dietrichstein (1702–1784) császári kamarás.26 Egy héttel később, feb ruár 17-én a bécsi oroszországi nagykövet, gróf Hermann Karl Keyserling (1697– 1764) arról tudósította Erzsébet cárnőt, hogy személyesen ismeri az új követet még Drezdából, ahol Esterházyt „jószellemű, kellemes természetű és kifejezetten rugalmas embernek” ismerte meg. Óvatosan elhallgatta azt a tényt, hogy a gróf milyen botrányos körülmények között hagyta el a szász udvart. 27 A császári-királyi rendeletből következett, hogy Esterházyné családja, ennek oroszországi kapcsolatai is fontos szerepet játszottak a diplomata új kinevezésében. Az elhunyt Lubomirski herceggel való rokonság, akinek jó hírneve és széles ismeretsége volt az orosz udvarnál, nagyban közrejátszott abban, hogy Esterházy Miklósra esett a választás a szentpétervári új osztrák nagyköveti tisztség betöltésében. 28 Ugyanakkor Mária Terézia a jövendő nagykövettel folytatott személyes beszélgetése során egyértelművé tette, hogy csak három évre szól a megbízatás, és a gróf hazatérése után a tekintélyének megfelelő udvari tisztséget ajánl majd fel neki.29 Ebben a reményben készült az útra Esterházy. A felesége és gyermekei Bécsben maradtak. Az első szövetséget 1726-ban írták alá Bécs és Szentpétervár között.30 Azóta tíz követ és nagykövet váltotta egymást, egyik sem maradt két vagy két és fél évnél hosszabb időre, nem egyszer pedig csak a követségi titkár képviselte a bécsi udvart meghatalmazott ügyvivőként.31 A két birodalom ideális partner volt egymás számára, hiszen nem voltak egymással szemben területi igényeik, ugyanakkor akadt egy közös ellenségük – az oszmánok. Bécsnek szüksége volt egy olyan szövetségesre, akivel egységesen léphetett fel Lengyelország, Franciaország (később Poroszország) és a Porta ellen. Az orosz cárok pedig e szövetség révén a nagyhatalmi „koncert” részeseivé váltak. Az 1726. évi szövetség eredményeként a két hatalom együttesen lépett fel az 1730-as években a lengyel örökösödési háborúban, valamint az oszmánok elleni háborúban is. 32 26 ÖStA HHStA Hofarchive, Obersthofmeisteramt, Hofzeremonielldepartement, Zeremonialprotokolle Bd. 24. fol. 12v. 27 Hermann Carl Keyserling I. Erzsébetnek. Bécs, 1753. febr. 17. Arhiv vnesnej politiki rosszijszkoj imperii [Az Orosz Birodalom Külpolitikai Levéltára, továbbiakban: AVP RI], fond 32, opisz 1, gyelo 4, liszt 131. 28 Mária Terézia leirata Johann Franz Pretlacknak. Bécs, 1753. jan. 10. ÖStA HHStA StA Russland II, Kt. 161, fol. 64r. 29 Esterházy Miklós Esterházy Ferencnek. Bécs, 1753. március 15. MNL OL P 197 Familiaria 20. cs. 67. fasc. 7. sz. 30 Christian Steppan: Akteure am fremden Hof: Politische Kommunikation und Repräsentation kaiser licher Gesandter im Jahrzehnt des Wandels am russischen Hof (1720–1730). (Schriften zur politischen Kommunikation 22.) Göttingen 2016. 31 Olga Khavanova: Nyolc uralkodó, tizenkét követ és negyven év a kemény hideg klíma országában. In: Acta Academiae Agriensis, Sectio Historiae 44. (2017) 323–331. 32 Szergej Nyelipovics: Szojuz dvuglavyh orlov: russzko-avstrijszkij voennyj aljansz vo vtoroj csetverti XVIII. veka. Moszkva 2010. 31–32.
