Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Olga Khavanova: Madridtól Szentpétervárig. Gróf Esterházy Miklós, Mária Terézia első magyar karrierdiplomatája
MADRIDTÓL SZENTPÉTERVÁRIG 1130 A bilaterális kapcsolatok első fázisa kölcsönös engedményekkel járt: Oroszország 1731-ben elismerte a Pragmatica Sanctiót, majd 1742-ben az osztrák örökösödési háború nehézségei között Bécs elismerte az orosz cárok császári címét. Mindazonáltal ez még mindig nem volt tényleges együttműködés. Egyik szövetséges sem gondoskodott arról, hogy értesítse a másikat a szándékairól, teendőiről, vagy nélkülözhetetlen információkkal lássa el partnerét. Egyikük sem volt hajlandó megkötni az elkerülhetetlen kompromisszumokat, vagy feláldozni érdekeit a másik javára. Más szóval: az érintkezésük felületes maradt, kölcsönösen nagyfokú gyanakvással és bizalmatlansággal fűszerezve. Az osztrák örökösödési háború több tekintetben is az orosz–osztrák szövetség tartóssági tesztje lett. 1743-ban (nincs kizárva, hogy a francia intrikák miatt) Erzsébet cárnő leleplezte az ellene irányuló „államcsínyt”, amelynek – a felháborodott uralkodónő szerint – az volt a célja, hogy az általa levert és börtönbe záratott kiskorú VI. Iván cár kerüljön hatalomra.33 A gyanúsítottak között volt az osztrák követ, Anton Botta d’Adorno márki (1688–1774) is, aki az államcsíny leleplezése idején már elhagyta az országot. Ennek ellenére a cárnő kijelentette a bécsi udvarnak, hogy már nem tartja magát az osztrákok szövetségesének, így az orosz bosszúvágy kielégítésére Botta márkit a grazi várbörtönbe vetették. Mária Terézia kényszerítette magát, hogy írjon egy sajátkezű francia nyelvű levelet az orosz cárnőhöz, amelyben a két birodalom közötti botrányt a közös ellenségek intrikájának tulajdonította.34 A diplomáciai botrány elsimítására csak 1746-ban került sor, amikor a két udvar felújította és részletezte a bilaterális szövetségi szerződést.35 Ennek tételeit 1753-ban a nagykövet, báró Johann Franz Pretlack erőfe szítései révén megerősítették. Az ő helyére nevezték ki Esterházy Miklóst. A februári audiencia után édesapjához intézett levele szerint Esterházy még arra számított, hogy hat vagy hét hete van hátra az oroszországi indulásig. Búcsút vett az öreg Esterházy Ferenctől, megrendelte a szükséges holmikat és élelmiszereket: a hosszú listán szerepelt többfajta sajt és sonka, olívaolaj, borok, aszalt gyümölcsök.36 Az utazásra végül csak kora ősszel került sor: a gróf 1753 nyarát Karlsbadban töltötte, hogy egészségileg megerősödjön. 37 33 Francine Dominique Liechtenan: La Russie entre en Europe: Élisabeth I re et la guerre de Succession d’Autriche. Paris 1997. 34 Mária Terézia I. Erzsébetnek. Bécs, 1745. dec. 31. AVP RI, fond 32, opisz 2, gyelo 132b liszt 3. 35 Dir. Friedrich (Fedor) Martens: Recueil des traités et conventions conclus par la Russie avec les puis sances étrangères. Tome 1. Traités avec l’Autriche, 1648–1762. St.-Petersbourg 1874. 28–44. 36 Esterházy Miklós Wenzel Anton Kaunitznak. Szentpétervár, 1753. nov. 29. ÖStA HHStA StA Russland II, Kt. 36, fol. 119v–120r-v. 37 Rudolph Joseph Colloredo Johann Franz Pretlacknak. Vesendorf nächst Wien, 1753. máj. 24. Uo. Russland I, Kt. 36, fol. 96r.
