Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Shaul Stampfer: Áttértek-e a kazárok a zsidó vallásra?
SHAUL STAMPFER 115 kora középkori falfeliratról szóló átfogó vizsgálat sem mutatott ki semmilyen, a zsidósággal kapcsolatos egyértelmű utalást.66 Mindazonáltal Petrukhin, aki elfo gadja az áttérés történetét rámutat,67 hogy „a kazár elit (amennyiben zsidó volt) továbbra is demonstrálta a szakrális királyság pogány motívumát a kaganátus (adófizető) népének. A kazáriai judaizmusnak nincsenek régészeti nyomai.” A temetési szokások szintén szolgálhatnának az áttérés bizonyítékául. De Shingiray azt írja: „amennyire tudjuk, a nomád nép rituális szokásai nem tanúskodnak drámai változásokról a vallási diskurzusban”.68 Gyakori volt a ham vasztás, pedig azt a zsidó vallás tiltja.69 Peter Golden felhívja a figyelmet, hogy a régészeti kutatások szerint a kazárok fontos emberek temetésekor emberáldozatokat is felajánlottak, még a zsidó hitre való feltételezett áttérésüket követően is. 70 Mondani is szükségtelen, hogy ez a gyakorlat szembemegy a zsidó törvényekkel. Shiringiray egy későbbi cikkében – melyben a kazár időszakkal foglalkozik – a nomádok kultúráját úgy írja le, mint ami nagyon távol esik a judaizmustól. 71 Sokan a kazár elit áttérésének megkérdőjelezhetetlen bizonyítékaként említik azt az egyedi dirhem érme másolatot, melyet nemrégiben találtak meg egy középkori készletben.72 Az érme szélén ez olvasható: „és Mózes Isten hírnöke”.73 Egy ilyen érme nyilvánvalóan a judaizmussal való azonosulás jele, de nemcsak az érme az érdekes, hanem az érme verésének a története is. A dirhemet ezzel a felirattal csak egyszer verték,74 azt követően a kazár kiadások már az eredeti, Mohamedre vonatkozó szöveget közül a zsidó vallás egy formáját gyakorolták.” Lásd Dan Shapira: Notes on Early Jewish History in Eastern and Central Europe. Archivum Eurasiae medii aevi 15. (2006–2007) 125–158.; R. Bunarjich: Chelavo: Nekropol i poselenie VIII–IX vekov. In: Khazary i. m. 522–531. Az újonnan talált edényről, melyen lehetséges, hogy egy menórát ábrázoló graffiti van, lásd Eduard Jevgenyevics Kravcsenko – Konsztantyin Vlagyimi rovics Kulbaka: O nahodke szaszuda sz graffiti v Mariupole. Vesznyik Mariupolszkovo unyiverszityetu. 66 Lásd V. Elena Flerova: Graffiti Khazarii. Moskva 1997. 67 Vladimir Petrukhin: Sacral Kingship and the Judaism of the Khazars. In: Conversions: Looking for Ideological. Change in the Early Middle Ages. Ed. Leszek Shipecki – Rudolf Simek. Vienna 2013. 294., és Reuven Amitai: The Conversion of Teguder i. m. 68 Lásd Shingiray, I.: On the Path i. m. 69 Lásd Pavel S. Uspenskii: Eighth-Thirteenth-Century Burial Sites with Corpse Burnings in the North west Caucasus. Anthropology and Archeology of Eurasia 53. (2014) 1. sz. 39–62 70 Peter Golden: Khazarskii iudaizm v svete pismennikh istochnikov. In: Kulik, A.: Istoria evreiskovo naroda i. m. 136. 71 Nomadic ‘Ethnography in Retrospect’: Notes on the Cultural Landscape of the Black Lands of Kalmykia with Some Inferences for the Study of the Khazar Nomads. In: Materialy Mezhdunarodnoi Nauchnoi Konferentsii “Gumanitarnaia Nauka Iuga Rossii: mezhdunarodnoe i regional’noe vzaimodeistvie”. Elista 2011. 160–165. 72 Roman K. Kovalev: Creating Khazar Identity through Coins: The Special Issue Dirhams of 837/8. In: East Central and Eastern Europe in the Early Middle Ages. Ed. Florin Curta. Ann Arbor 2005. 227. A dirhem a muszlim világban elterjedt ezüstpénz volt. 73 Kovalev, R. K.: Creating Khazar Identity i. m. 227. 74 Uo. Kovalev a változás miértjének megmagyarázására koncentrál, de az érdekesebb kérdésre, azaz hogy miért volt olyan rövid életű a változás, már nem válaszol. Talán egy zsidó pénzverő engedély nélküli kezdeményezése volt.
