Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Shaul Stampfer: Áttértek-e a kazárok a zsidó vallásra?
ÁTTÉRTEK-E A KAZÁROK A ZSIDÓ VALLÁSRA? 114 Bár az áttérésre vonatkozó legtöbb utalás muszlim forrásokban található, fontos megjegyezni, hogy a legtöbb muszlim történész és földrajztudós nem tesz említést a kazárok áttéréséről vagy zsidóságáról, annak ellenére sem, hogy sok olyan forráshoz hozzáfértek, amelyek számunkra már nem elérhetőek. Ezt a megfigyelést Moshe Gil tette, majd részben Peter Golden is megerősítette. Utóbbi kutató azt is megjegyezte, hogy több muszlim történelmi munka említést tesz a kazárokról, de a judaizmusukról már nem szólnak. Ez a korpusz olyan fontos 9–10. századi szerzőket sorol, mint al-Ja‘kúbí, al-Baladúrí, al-Tabarí és ibn A‘tham al-Kúfí (†926).61 Gil nyolc olyan muszlim történet írót említ a 10. század előttről, akik nem említik a kazárok zsidóságát.62 A különös, kora 11. századi polemikus Khabar al-Jahud va-l-naszara (A judaizmus és a kereszténység tudása) című munka szintén nem ír az áttérésről.63 A szeldzsukok történelméről szóló irodalom hasonlóképpen hallgat arról, hogy a kazárok zsidók lettek volna, noha a szeldzsuk dinasztia alapítójának fontos pozíciója volt a kazár király udvarában. Tárgyi bizonyítékok A források csendjéhez hozzáadódik továbbá, hogy tárgyi bizonyítékok sem találhatóak a kazárok áttéréséről, vagy arról, hogy jelentős zsidó közösség élt volna a kazár területeken. Petrukhin és Flerov, Shingiray, Werbert és mások is rámutattak, hogy jelentős (vagy akár jelentéktelen) anyagi vagy fizikai leletet nem találtak, amely tanúsítaná a kazárok judaizmusra való áttérését.64 A kazár területeken folytatott régészeti ásatások nem találtak sem tárgyakat, sem sírköveket, amelyeken jellegezetesen zsidó szimbólumok szerepelnének.65 Egy Kazáriában talált 61 Golden, P.: Conversion of the Khazars i. m. 142. Azt is megjegyzi, hogy ibn A’tham al-Kúfí (†926) említést tesz a kazár király iszlám hitre való áttéréséről, de semmit nem mond Kazária egyéb vallásairól. Nehezen képzelhető el, hogy ne említette volna a kazárok judaizmusra való áttérését, ha tudomása volt róla. 62 Abu Muhammad Abdallah ibn Muszlim ibn Kutajba, Abu Dzsa’far Ahmad bin Jahja bin Dzsabir Baladúrí, Abu Dzsa’far Muhammad ibn Dzsarír al-Tabarí, Ahmad Abu Muhammad ibn A’tham al-Kúfí, Abu Bakr Ahmad al-Hamdání ibn al-Fákih, ibn Ruszta (az eltérő véleményt lásd a későbbiekben), Muhammad Abu’l-Kászim ibn Haukal, és az Hudúd al-’Álam anonym szerzője. 63 Lásd David Thomas: Khabar al-Yahud wa-l-Nasara. In: David Thomas et al.: Christian-Muslim Re lations. A Bibliographical History V. (1350–1500). Leiden–Boston 2013. 64 Vladimir Petrukhin – Valerii Flerov: Iudaizm v khazarii po dannim arkheologii. In: Istoria evreiskovo naroda v rossi ot drevnosti do rannevo novovo vremen. Ed. Alexander Kulik. Moskva 2010. 151–163. Lásd továbbá Irina Shingiray: On the Path through the Shadow Empire: The Khazar Nomads at the North-Western Frontier of Iran and the Islamic Caliphate. Doktori (PhD) értekezés. Boston University 2011., valamint Bozena Werbart több cikkét, köztük Khazars or Saltovo-Majaki Culture. Current Swedish Archaeology 4. (1996) 199–221. 65 Lásd például Alexander Aibabin: Etnicheskaya istorii pannevizantinskovo Krima. Simferopol 1999., amely külön fejezetben foglalkozik a kazárokkal, de a judaizmusról nincs említés. Meg kell jegyezni, hogy a Cselarevóban (Dunacséb, Szerbia) kiásott temető érdekfeszítő anyagokkal szolgált, de ezeknek nincs köze a kazárokhoz, Cselarevo ugyanis igen messze esik a kazár területektől. Ahogy Shapira írja, a „Cselarevóban talált régészeti leletek – amelyek nem köthetőek a kazárokhoz – felvetik, hogy néhányan a pseudo-avarok
