Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Shaul Stampfer: Áttértek-e a kazárok a zsidó vallásra?
SHAUL STAMPFER 113 ez az érvelési helyzet nemcsak a csendből, hanem a csendek sokaságából állt elő. Az áttérést nem említő lehetséges források áttekintése egészen meglepő. A bizánci államnak kiterjedt kapcsolata volt a kazárokkal, és jó oka arra, hogy az ott történő eseményeket és fejleményeket nyomon kövesse. Ennek ellenére a bizánci és közel-keleti keresztény források nem tesznek említést a judaizmusra való áttérésről, sem a kazárok zsidó identitásáról. 55 Néhány korai orosz forrás utal a kazárokra, és említ zsidókat és kazáriai zsidókat is, de zsidó királyról vagy a judaizmusra való áttérésről nem beszél. Dan Shapira összegezte azokat a grúz és örmény forrásokat, amelyektől várható lenne, hogy a kazárok zsidóságáról beszámoljanak, de azt találta, hogy „egyáltalán nincs bennük közvetlen utalás judaizmusra a kazárok kapcsán.”56 Ugyanígy nincs uta lás a kazár áttérésre a korai bolgár forrásokban57 vagy a szír krónikákban 58 sem. A leglényegesebb pedig az, hogy a fentebb említett problematikus forrásokat leszámítva a zsidó források sem említik a kazárok áttérését. A kazár területekhez legközelebb élő zsidó közösség az iraki volt. Ettől a közösségtől gazdag és változatos irodalom maradt fent, egyebek mellett Szaadja Gaon művei is, és noha az irodalom tartalmaz utalásokat a kazár területeken élő zsidókra, arra nem mutatnak jelek, hogy a kazár király vagy a politikai elit zsidó lett volna.59 A keletre induló zsidó utazók szintén nem említik a kazárok áttérését, pedig ez bizonyára érdekelte volna az olvasóközönségüket. A zsidó–iszlám polemikus irodalomban nem találtam említést sem a kazár áttérésről, sem birodalmuk bukásáról, pedig valószínűleg könnyű lett volna megemlíteni. 60 55 Lásd Howard-Johnston, J.: Byzantine Sources i. m. 163–193. 56 Dan Shapira: Armenian and Georgian Sources on the Khazars. In: World of the Khazars i. m. 352. Az örmény nyelven íródott The Georgian Chronicle (A grúz krónika) legkorábbi verziójában sincs utalás az áttérésre. Francia fordítását lásd Additions et éclaircissements à l’Histoire de la Géorgie. Trans. M. F. Brosset. Saint Petersburg 1851. 57 Veselina Vachkova: Danube Bulgaria and Khazaria as Parts of the Byzantine Oikoumene I. In: The Other Europe in the Middle Ages: Avars, Bulgars, Khazars, and Cumans. Ed. Florin Curta. Leiden 2008. 357. 58 Mark Dickens: Medieval Syriac Historians’ Perceptions of the Turks. Doktori (PhD) értekezés. Uni versity of Cambridge 2004., és Uő: The Sons of Magog: The Turks in Michael’s Chronicle. Parole de l’Orient 31. (2006) 433–450. Így például Elias of Nisibis sem említi az áttérést, lásd Wolfgang Felix: Elija bar Sinaja. Encyclopædia Iranica XV. Ed. Ehsan Yarshater. Costa Mesa 1997. 363–364. 59 Lásd az anonim Arabic Chronicle from the Creation to 1159 A.D. In: Anecdota Oxoniensia: Mediaeval Jewish Chronicles and Chronological Notes II. Ed. Ad Neubauer. Oxford 1895. 89–110. Ennek a műnek a (rövid) tárgyalását lásd Franz Rosenthal: History of Muslim Historiography. Leiden 1968. 139–140. Szaadja Gaonról lásd Abraham Harkavy: Rav Sa‘adyah Gaon ‘al devar ha-Kuzarim. In: Semitic Studies in Memory of Rev. Dr. Alexander Kohut. Ed. George Alexander Kohut. Berlin 1897. 244–247. Ezt a témát nemrégiben ismét újratárgyalták, de a végeredmény nem változott. Lásd Boris Rashkovski: Hazaria i hazary v biblejskih kommentariâh Saad‘i Gaona. In: Khazary: Mif i istorija. Ed. Vladimir Petrukhin. Moskva 2010. 77–89. 60 Lásd például Samau’al al-Maghribi: Ifham al-Yahud: Silencing the Jews. Ed., trans. Moshe Perl mann. New York 1964.
