Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Shaul Stampfer: Áttértek-e a kazárok a zsidó vallásra?
ÁTTÉRTEK-E A KAZÁROK A ZSIDÓ VALLÁSRA? 110 kazárokról, néha egészen részletesen, és „hűtlen és tisztességtelen északi törzsként” említi meg őket, továbbá a zsidóknak is kiemelt figyelmet szentel. A kazárok és a zsidók iránti érdeklődése ellenére a szöveg nem tesz említést a kazárok áttéréséről. 40 Történelmi és földrajzi feljegyzések A cambridge-i dokumentum és a kazár király Hászdái ibn Sápruttal való levelezésének szerzőit megelőzte és vélhetően inspirálta is néhány muszlim földrajztudós és történész rövid feljegyzése az áttérésről.41 Azok közül az arabul író muszlim írók közül, akiknek művei fennmaradtak, egyiknek sem volt első kézből tapasztalata a kazár területekről, így mindannyian írott vagy szóbeli forrásokra támaszkodtak. E feljegyzések többségét iraki vagy iráni tudósok írták, akik vagy a Dzsajháníhagyományt követő iskolához, vagy az al-Balkhi iskolához tartoztak. A legkorábbról fennmaradt arab szöveg, amelyik a kazárok zsidóságáról említést tesz, nagy valószínűséggel ibn Ruszta perzsa tudósé, aki ezt írta a kazárokról: „legfelsőbb vezetőjük a zsidók vallását gyakorolja, ahogyan Isa és a vezetők, illetve a legjobbak is, akik mellette állnak. A többiek pedig a törökökéhez hasonló vallást gyakorolnak.”42 Más részletet nem közöl, és nem magyarázza el, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet. Tudományos konszenzus van arról, hogy ibn Ruszta az információi nagy részét kortársa, Abu Abdallah al-Dzsajhání munkáiból szerezte.43 Az is lehetséges, hogy Közép-Ázsiáról szóló bemutatását egy korábbi geográfus, al-Garmi munkájára alapozta, aki a 9. század közepén írt.44 Mivel al-Garmi és al-Dzsajhání munkái már nincsenek meg, forrásaik minőségéről nem tudunk pontos információkat szerezni. De maga ibn Ruszta megbízható forrás volt vajon? James Montgomery azt írja, „Ibn Ruszta információit időről időre alaposan megvizsgálják, hogy jelentőségének történelmi értékét felmérjék. Az szinte általánosan elfogadott megállapítás 40 Bővebben lásd James Howard-Johnston: Byzantine Sources for Khazar History. In: World of the Khazars i. m. 176–93.; Constantinus Porphyrogenitus: De administrando imperio. Ed. Gyula Moravcsik – R. J. H. Jenkins. Washington 1967., a „hűtlenekre” való utalás itt: 71. 41 Hasonló konklúziót lásd Johanned Hendrik Kramers: Analecta Orientalia: Posthumous Writings and Selected Minor Works. Leiden 1954. 142. 42 Ibn Rustah: Kitab al-A’lak an-Nafisa. Ed. Michael Jan De Goeje. Leiden 1892. 139. 43 A legfrissebb rendszerszerű tárgyalását ennek a földrajziírói-iskolának lásd Hansgerd Göckenjan – István Zimonyi: Orientalische Berichte über die Völker Osteuropas und Zentralasiens im Mittelalter. Die Gayhani-Tradition (ibn Rusta, Gardizi, Hudud al-’Alam, al-Bakri und al-Marwazi). Wiesbaden 2001., a kazárokról írt beszámolója itt: 51–54. 44 Göckenjan, H. – Zimonyi, I: Orientalische Berichte i. m. 32–33., valamint lásd a Harkavyra és Marquartra tett hivatkozásokat. Al Jayhaninak nem volt saját tapasztalata a „távoli” régiókról, ezért azok leírásaiban valószínűleg korábbi forrásra, vélhetően al-Garmira támaszkodott. Ezért még ha ibn Ruszta főként al-Jayhanira támaszkodott is, valójában közetve al-Garmira hagyatkozott.
