Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Shaul Stampfer: Áttértek-e a kazárok a zsidó vallásra?
SHAUL STAMPFER 111 a műről, hogy hiányos.”45 Lehetséges, hogy ibn Ruszta is egyetértett volna ezzel a meglátással. Szülővárosa, Iszfahán leírásának nyitó bekezdésében említi, hogy könyvében a többi helyszín bemutatásához olyan forrásokat használt fel, amelyek igazságtartalma megkérdőjelezhető, vagy akár legendaszerűek, vagy olyan személyek közvetítették az információt, akik szavahihetősége kérdéses. Ez teljesen érthető is, mert abban az időben távoli helyekrők nagyon nehéz volt megbízható információkhoz jutni.46 Úgy vélem, a modern tudománynak sem kell na gyobb hitelességet tulajdonítania a munkának, mint amennyit maga a szerző, ibn Ruszta tulajdonított neki. Ibn Ruszta művét későbbi szerzők, például Gardízí és al-Kurtúbí is felhasználták. Ezek az írások tehát nem három különböző tanúságtételt jelentenek a kazárok zsidó hitre való áttéréséről, hanem csak egyet, ezért nincs arra szükség, hogy mindegyiket részletesen elemezzük. 47 Egy másik gyakran idézett forrás, amely az al-Balkhí iskolához tartozik, egy al-Isztakhrí nevű perzsa tudóstól származik, és 930 körül íródott. Ő a kazárokról szóló leírásában arról számolt be, hogy többségük keresztény és muzulmán. 48 Al-Isztakhrí hosszas leírásában nincs arra magyarázat, hogy maga a kazár király és körei hogyan lettek zsidók, amiből arra következtethetünk, hogy nem tudott ilyesmiről. Forrásait nem tüntette fel. Ibn Haukal, al-Isztakhrí kortársa többé-kevésbé ugyanezt mondta, és úgy tűnik, hogy állítását al-Isztakhríra alapozta. 49 A kazárok zsidó vallásáról szóló legidézettebb források egyikének szerzője al-Masz’údí (Bagdad, 896 – Kairo, 956), egy ismert és tisztelt író, akit kifejezetten érdekelt a zsidó nép, így a Murúdzs adh-dhahab va ma’adin al-dzsavhar (Az aranymezők és drágakőbányák) című könyvében részletes leírást adott a kazárokról. 50 Al-Masz’údít azonban fenntartásokkal kell olvasni. Paul Wheatley mutatott rá, hogy „Al-Masz’údí gyakran vett át másodlagos, néhol kétes forrásokból, és csak ritkán vizsgált elsődleges forrásokat”. 51 45 James Montgomery: Ibn Rusta’s Lack of »Eloquence«, the Rus, and Samanid Cosmography. Edebiyat 12. (2001) 1. sz. 80. 46 Lásd ibn Ruszta könyvének francia fordítását. Ibn Rustah: Les Atours précieux. Trans. Gaston Wie. Cairo 1955. 175. 47 Lásd Göckenjan, H. – Zimonyi, I.: Orientalische Berichte i. m. 166. (Gardiziról) és 225. (al-Qurtubiról). 48 Viae Regnorum descriptio editionis Moslemicae auctore Abu Ishák al-Fárisí al-Istakhrí. Ed. Michael Jan De Goeje. Leiden 1927. 220. A fordítás: Dunlop, D. M.: History of the Jewish Khazars i. m. 92. 49 Golden, P.: Conversion of the Khazars i. m. 145. 50 Lásd Camilla Adang: Muslim Writers on Judaism and the Hebrew Bible from Ibn Rabban to Ibn Hazm. Nijmegen 1993. 51–55. 51 Paul Wheatley: The Places Where Men Pray Together: Cities in Islamic Lands, Seventh through the Tenth Centuries. Chicago 2001. 70.
