Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Shaul Stampfer: Áttértek-e a kazárok a zsidó vallásra?
SHAUL STAMPFER 109 ellene mond a zsidó törvényeknek és szokásoknak.35 Emellett meglehetősen külö nösek is ezek a szokások.36 A fentiek csak egy kis ízelítőt adnak az Ibn Fadlán által feljegyzett bizarr történetekből. Úgy tűnik, hogy tulajdonképpen bármit elhitt, amit mondtak neki, és nem volt semmi kritikai érzéke. Ugyanakkor tett egy megjegyzést, amely fontos lehet. Feljegyezte a bolgár király szavait, aki azt mondta neki, hogy erődöt kell építenie, hogy „megvédje népét a zsidóktól, akik rabszolgaságba taszították”.37 Ez a megjegyzés a kazárokra vonatkozott, és nyilvánvalóan sértés volt – olyan sértés, amit valószínűleg félreértésből tényként értelmezhettek. 9. és 10. századi adminisztratív szövegek, amelyek ibn Fadlán idejében íródtak, és a kazárok ismeretéről tanúskodnak, egyáltalán nem említik az áttérést. A legkorábbi ilyen szöveget ibn Khordadbeh (820–912) írta, aki az Abbászida Kalifátus helyőrségeinek és hírszerzésének volt a vezetője. Kitab al-Maszalik v’al- Mamalik (Utak és királyságok könyve) című műve részletes leírást tartalmaz zsidó kereskedőkről, akiket radanitáknak neveztek, de arról nincs említés, hogy a kazárok vezetői a közelmúltban hittársaivá váltak volna ezeknek a kereskedőknek. Ibn Khordadbeh zsidó kereskedőkről való részletes tudását és érdeklődését alapul véve nehéz elképzelni, hogy ha a kazárok vezetői valóban áttértek a judaizmusra, ez a tény elkerülte volna a figyelmét. 38 A második szöveg a Kitáb al-kharadzs va-szina’át al-kitába (A földadó és a miniszterség művészetének könyve), melyet Kudáma ibn Dzsa’far (†948) írt Bagdadban a 10. század első felének végén. A könyvet adminisztratív enciklopédiának is nevezhetnénk. A szerző meglehetősen sok figyelmet szentel a kazároknak, de a legkisebb említést sem teszi a kazárok és zsidók közötti kapcsolatról. 39 A harmadik szöveg a De administrando imperio (A birodalom kormányzásáról), „a diplomácia kézikönyve történelmi és antik anyagok széles választékával kiegészítve”, amelyet vélhetően 952-ben szerkesztett a bizánci uralkodó, Bíborbanszületett Konstantin. A szöveg legalább tíz helyen említést tesz a 35 András Róna-Tas: Hungarians and Europe in the Early Middle Ages: An Introduction to Early Hun garian History. Bp. 1999. 150., azt írja: „Ez a rituálé azt sugallja, hogy a »nagy« király és hadvezérei nemcsak zsidók, hanem napimádók is voltak.” Ez kreatív feloldása lenne az ellentmondásnak, de nem valószínű, hogy egy rabbi vagy rabbihelyettes jóváhagyott volna ilyesmit. 36 Ahogy André Miquel fogalmaz, ibn Fadlánnak volt „érzéke a bizarrhoz”. Lásd André Miquel: Géog raphie humaine du monde musulman jusqu’au milieu du 11. siècle. Paris 1967. 133., és a „csodálatos”-ról szóló értekezését itt: 134–139. 37 Richard Frye: Ibn Fadlan’s Journey to Russia. Princeton 2005. 47. Ezt a megfigyelést Moshe Gil tette, lásd Gil, M.: Did the Khazars Convert i. m. 436. 38 Ibn Khordadbeh. Des routes et des Provinces I–III. Trans. Charles Barbier de Meynard . Journal Asiatique (1865) 1. sz. 5–127., 227–295., 446–532. A kereskedőkre lásd Elinoar Bareket: Rādhānites. In: Jewish Civilization: An Encyclopedia. Ed. Norman Roth. Routledge 2002. 558–561. 39 A szerzőről lásd Paul Heck: The Construction of Knowledge in Islamic Civilization: Qudama b. Ja’far and his Kitab al-kharaj wa-sina’at al-kitaba. Leiden 2002.
