Századok – 2019
2019 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Csikós Gábor – Hegedűs István – Horváth Gergely Krisztián – Ö. Kovács József (szerk.): Területi-társadalmi törésvonalak és a boldogulás útjai. (Vidéktörténet 2.) (Schlett András)
1063 TÖRTÉNETI IRODALOM regionális sajátosságokat és különbségeket és azt is, hogy a gyászos egyezmény szinte csak nyugtázta a különbségeket. A közlekedésben végbemenő kirobbanó változások vizsgálata átköt Szalkai Gábor Forgalomszámlálások és közúti forgalom a kiegyezés utáni Magyarországon című írásához. A téma Magyarország közlekedési hálózata, ezen belül úthálózata 1869 és 1894 között. Az időszak során alapvetően változott meg a magyarországi közlekedés képe. Jelentős átalakuláson ment át mind a közút-, mind a vasúthálózat. A szerző kiinduló alapvetése, hogy a közlekedési lehetőségek és eszközök minősége, iránya határozza meg az egyes helyek emelkedését vagy süllyedését, tehát a vidék jövendő sorsát. A tétel különösen érvényes „Sárországban”, hiszen köztudott, hogy hazánk a vízrendezés előtti mocsaras tájaival arról volt hírhedt, hogy itt igazán csak télen lehetett biztosan közlekedni. Szalkai szemléletesen mutatja be a közút és a vasút párharcát. Elemzi a közúti forgalomszámlálás felvételi módjait, egységeit, majd az 1870‒1871., az 1874. és az 1894. évi számlálások részletes eredményeit. Rámutat, hogy az úthálózat számos esetben ráhordó jellegű volt, szoros kapcsolatban állt a vasúttal, amely viszont a korszakban a legfontosabb szárazföldi közlekedési móddá vált, háttérbe szorítva a szekerezést. A 19. század végére a közúthálózat feladata az állomások és a vasúttal el nem érhető térségek hálózatba kötése lett. A két világháború közötti hazai városhierarchia-vizsgálathoz kapcsolódó módszertani kérdésekkel foglalkozik Bán Gergely Károly Város, hierarchia, pozíció című tanul mányában. A trianoni döntés eredményeként az ország térszerkezete drámaian átalakult: „Budapestország” lettünk, mivel a természetes erős ellensúlyokat (Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár) elcsatolták. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a vizsgálathoz kiválasztott időmetszet vagy periódus erősen meghatározza az empirikus elemzésekhez használt változók kialakításának lehetőségeit. Amit az egyik időmetszetben a hierarchia-átalakító tényezők közé sorolhatunk, azt egy másikban már nem. Amíg az 1910-es vizsgálatok során az írni-olvasni tudók aránya vagy egy középfokú intézmény szerepe még differenciált, addig a 20. század közepétől már nem tarthatjuk e tényezőket ebből a szempontból meghatározónak. Ezek alapján arra a kérdésre keresi a választ a szerző, hogy a két világháború között melyek azok a tényezők, változók, módszerek, amelyek segítségével kielégítő pontossággal rangsorolhatók a települések. A Bán Gergely által konstruált városhierarchia-vizsgálat változói: 1. a lélekszám; 2. a szekunder és tercier szektorban dolgozók aránya; 3. a szolgáltatások jelentéstöbblete, azaz a tercier szektor vidékre jutó hányada (a központi szerep a vidéknek nyújtott többletszolgáltatáson alapszik – kisegítő funkció); 4. a GDP hiányát pótló, a lokalitás gazdasági erejét kifejező, adóbevételekből (föld-, ház-, társulati és tantiéme adó) felépített átlagmutató; 5. további funkcionális elemek (oktatási, közigazgatási, egészségügyi adatsorok). A kötet ezután helyet ad egy olyan gazdag vidéktörténeti tanulmánycsomagnak, amely méltó bizonyítéka a diszciplína életerejének. Az újra nagy lendületre kapó uradalomkutatás szép példája Szirácsik Éva A jövevény és helybéli gazdák gazdálkodása a divényi uradalomban (1660‒1681) című tanulmánya. A munka az úrbéresek helyzetét elemzi a hódoltság határában fekvő uradalom nyolc településén, az 1660 és 1681 között készült három urbáriumvizsgálaton keresztül, különös tekintettel a jövevény és megtelepedett gazdák közötti különbségekre. Megvonja az időszak társadalmi-gazdasági, valamint migrációs mérlegét, bemutatja az uradalomtörténet fogásait. Az időszakban még a törökök is hatással voltak az uradalomra, hiszen a vármegye déli részére rendszeresen betörtek és adót is szedtek. Emellett a nem kimondottan gazdag földeken főleg csak burgonyát és zabot lehetett termelni. Ennek ellenére a korszak migrációs mérlege
