Századok – 2019
2019 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Gábor Klaniczay – Éva Pócs – Anna Klaniczay (szerk.): Witchcraft and Demonology in Hungary and Transylvania (Urbán Máté
1059 WITCHCRAFT AND DEMONOLOGY IN HUNGARY AND TRANSYLVANIA Szerk. Gábor Klaniczay – Éva Pócs – Anna Klaniczay Palgrave Macmillan, Cham 2017. 412 oldal Az angol nyelvű kötet magyar történészek és néprajzkutatók tanulmányait tartalmazza, szerzői a Pócs Éva által 35 éve alapított kutatócsoport tagjai. Jelen munka öt tanulmánya a Boszorkányok, varázslók és démonok Közép-Európában című tanulmánykötetben jelent meg először magyar nyelven 2014-ben. A kiadvány elsődleges célja a külföldi szakmai közönség tájékoztatása a csoport munkájáról. A boszorkányhit meghatározó eleme volt a 16. és 18. század közötti Európa vallásos világképének, amely a városi és falusi közösségekben normatív és normaalkotó szerepet töltött be. A kutatócsoport a jelenség interdiszciplináris vizsgálatára vállalkozott. A történeti források feltárása, publikálása és elemzése mellett néprajzi és antropo lógiai megközelítésből is vizsgálja a mágiát, demonológiát és boszorkányhitet. A történeti dokumentumokból kirajzolódó kép összevetése a kurrens néprajzi gyűjtésből származó anyaggal újabb eredményekhez vezet. A tanulmányok térbeli keretét a történeti Magyarország és Erdély adja, azon belül is a többségében magyar nyelvű népesség által lakott vidékek állnak a kutatások homlokterében. Fontos megemlíteni, hogy hazánk volt a szervezett boszorkányüldözések keleti határvidéke. A kronológiai keret a legtöbb tanulmány esetében a 16. század közepe és a 18. század utolsó harmada közötti időszakra esik, vagyis hozzávetőlegesen megegyezik a nyugat-európai intézményes üldözések korszakával. A hangsúly azonban a török kiűzése utáni korszakra esik, nálunk ugyanis a nyugati országokkal ellentétben nem a 16. és a 17. század fordulóján lángolt fel a legtöbb máglya, hanem 1690 és 1768 között. A magyarországi boszorkányüldözések tehát sok tekintetben eltértek az általános európai tendenciáktól. A kötet tanulmányai rávilágítanak ezeknek az eltéréseknek a történeti, gazdasági és társadalmi okaira, ugyanakkor a hasonlóságokra is felhívják a figyelmet. A kötet Kristóf Ildikó The Social Background of Witchcraft Accusations in Early Modern Debrecen and Bihar County című tanulmányával kezdődik, amely a debreceni és Bihar megyei boszorkányperek társadalmi hátterét vizsgálja 1575 és 1766 között. A szerző górcső alá veszi a boszorkányüldözések jogi, vallási és társadalmi kontextusát és a vádlók motivációit. Ezután részletesen elemezi a boszorkánysággal vádolt gyógyítók és bábák szerepét a közösségen belül, valamint a városi szegénység kérdését. A tanulmány konklúziója szerint a boszorkányvádak hátterében nem kizárólag egy indíték állt – például a szegények és környezetük közötti konfliktus vagy a gyógyítók és betegeik közötti ambivalens viszony –, hanem a közösségen belüli számos társadalmi és kulturális feszültség vezetett az üldözésekhez. Az üldözések intenzitása akkor erősödött, ha egyszerre többféle ellentét jelent meg a közösségen belül. Antropológiai megközelítésből a boszorkányvádaknak egyaránt lehetett társadalomkonzerváló és társadalom-átalakító szerepük. A vádak erősebbek, ha strukturált mikrokontextusban jelennek meg, vagyis ha pontosan definiált csoporton belül robban ki a konfliktus. Ilyen például: a ház, a szomszédság, a kerület, az utca, a céh vagy egy tájegység. A szerző némileg módosítja azt a nézetet, amely szerint az üldözések célpontjai főképp a marginálisok voltak, elemzései szerint ugyanis a vádlók és az áldozatok többsége a középosztályból került ki. Pakó László tanulmánya (Witchcraft, Greed and Revenge: The Prosecutor Activity of György Igyártó and the Witch Trials of Kolozsvár in the 1580s) Igyártó György kolozsvári prókátor szere pét vizsgálja az 1580-as években kitört boszorkányhisztériában. Igyártó nem ideológiai megfontolásból üldözte a boszorkányokat, hanem kizárólag személyes érdekből: kapzsiságból, TÖRTÉNETI IRODALOM századok 153. (2019) 5. szám
