Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Shaul Stampfer: Áttértek-e a kazárok a zsidó vallásra?
ÁTTÉRTEK-E A KAZÁROK A ZSIDÓ VALLÁSRA? 108 gyakoroltak a kazárokra, hogy térjenek át a judaizmusra, de arról már nincs szó az írásban, hogy azok valóban át is tértek. Egy másik releváns forrás a korszakból Miklós konstantinápolyi pátriárka levele, amely 914 körül íródott.30 Miklós olyan személyekről ír, akik Kazáriából jöttek, és kértek „egy püspököt, aki közülük presbitereket szentel fel, és elvállalja a keresztények igaz hitét illető lelkészséget”. Miklós tájékoztatja a levél címzettjeit, hogy Kherszon püspökét Kazáriába küldték. Ez a levél szintén nem tesz említést a kazárok zsidó hitéről, pedig már a 10. században keletkezett.31 Akkor hát hol találhatóak hivatkozások a kazárok judaizmusra való áttérésére? Az egyik említés Ahmad ibn Fadlán útibeszámolója, aki 921-ben indult el, és Volgai Bulgáriáig vándorolt, de a kazár területekig már nem jutott el.32 Ibn Fadlán úti jelentésének teljes szövege nem áll rendelkezésre, de egy hosszú idézet Jákút ibn ‚ Abd Allah al-Hamavitól (1179–1229) tartalmaz egy lakonikus megjegyzést, miszerint „a kazárok és összes királyaik zsidók”.33 Azt is hozzáteszi, hogy „a királynak kilenc bírája van, akik zsidók, keresztények, muzulmánok és bálványimádók. Ha valamilyen jogi kérdés felmerül, ezek a bírák hoznak döntést”. 34 Ibn Fadlán soha nem járt a kazár területeken, emiatt megkérdőjelezhetjük a forrásai hitelességét. Azt írta: mindegyik kazár királynak 25 felesége és ágyasa volt; ha egy király 40 éven át uralkodott, akkor azzal az indokkal megölték, hogy ennyi idő után már bizonyára zavaros az elméje; s ha egy kazár király meghalt, holttestét egy speciális házban temették el, amelyet aztán elárasztottak vízzel, majd a temetésen résztvevő embereket megölték, hogy a temetés helyszíne soha ne derülhessen ki. Kijelenthetjük, hogy a forrásban leírtak többsége egyértelműen 30 Nicholas I, Patriarch of Constantinople: Letters. Ed., trans. R. J. H. Jenkins – L. G. Westerink. Washington 1973., 68. levél. 31 Zuckerman, aki elfogadja azt a tézist, hogy a kazárok áttértek, de belátja a levél kapcsán felmerülő problémákat, azt vetette fel, hogy a levél nem a kazárokra, hanem a kevésbé ismert krími népcsoportra, a khotzirokra utal. Nem tűnik azonban valószínűnek, hogy egy olyan csoport, amelyik nem túl messze élt Kherszontól, kiérdemelt volna egy püspököt. Egyszerűbb azt mondani, hogy ha a szöveg kazárokról beszél, akkor a kazárokra is gondol, és nem voltak zsidók. Lásd Constantine Zuckerman: Byzantium’s Pontic Policy in the Notitiae episcopatuum. In: La Crimée entre Byzance et le Khaganat khazar. Ed. Constantine Zuckerman. Paris 2006., különösen: 222. (a kazárok zsidóságának problematikusságáról), 223. (Miklós levelének keletkezési idejéről), 223–226. (arról a lehetőségről, hogy a levél a khotzirokra vonatkozik). 32 Ahmad ibn Fadlánról sok írás született. Hasznos kiindulópont lehet James Montgomery: Ibn Fadlan and the Rusiyyah. Journal of Arabic and Islamic Studies 3. (2000) 1–25. Ibn Fadlán mint történeti forrás pozitív értékelését lásd orosz nyelven Andrei Kovalevski: O stepeni dostovernosti ibn-Fadlana. Istoricheskie zapiski 35. (1950) 265–293. Egy másik alapos elemzést ibn Fadlánról lásd Uő: Pyrrhic Scepticism and the Conquest of Disorder: Prolegomenon to the Study of Ibn Fadlan. In: Problems in Arabic Literature. Ed. Miklós Maróth. Piliscsaba 2004. 54–55. 33 James E. McKeithen: The Risalah of Ibn Fadlan: An Annotated Translation with Introduction. Dok tori (PhD) értekezés. Indiana University 1979. 160. 34 Richard Frye: Ibn Fadlan’s Journey to Russia. Princeton 2005. 74.