Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Peterecz Zoltán: A brit titkosszolgálat magyarországi tevékenysége a második világháborúban
PETERECZ ZOLTÁN 1039 Churchill a quebeci konferencián (1943. augusztus 17–24.) a Balkánt mint katonai helyszínt kizárták a lehetőségek közül egy második front megindításával kapcsolatosan az európai kontinensen. A végleges döntés pedig az év végén lezajlott teheráni konferencián (1943. november 28. – december 1.) született meg. Ezután a Balkánon csak különleges és kisméretű hadműveletek szerepeltek a tervezett listán – így elsősorban a helyi partizánok utánpótlása és információval való ellátása, valamint fontos hadi- és ipari létesítmények bombázása.11 Ullein-Reviczky Antal Stockholmból egyébként már 1943. november 9-én jelezte – japán kollégájának információi alapján –, hogy kizárható szövetséges partraszállás Dél-Kelet-Európában.12 A teheráni konferencia után Ullein-Reviczky megerősítette a hírt – újfent a japán követre hagyatkozva –, de visszaemlékezései szerint Budapest megbízhatatlannak minősítette az értesülést, s a magyar követ is hitetlenkedve fogadta azt.13 A magyar vezetés tehát csak igen későn könyvelte el véglegesen, hogy nem számíthatnak szövetséges csapatokra déli irányból, és ez a tény még inkább előrevetítette a rettegett szovjet inváziót. Elmondható, hogy Nagy-Britannia és a szövetséges felek általában véve is tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy Magyarország nem tudja csak úgy ledobni magáról azt a fojtogató német szövetséget, amelynek gyakorlati részét képezte a korábbi években kiépített német gazdasági-katonai-diplomáciai dominancia is. Ennek ellenére egy minél passzívabb magyar kormány és visszafogott háborús részvétel lehetőséget nyújtott arra, hogy a tengelyhatalmakat minden szempontból gyengítse. Elsősorban Juhász Gyulának köszönhetően elég jól ismertek a brit külpolitikai elképzelések és lépések Magyarországot és annak esetleges háborúból való kilépését illetően, különösen a felek között 1941-ben beállt hadiállapot után.14 Ami kevésbé ismert, az a brit oldal titkosszolgálatainak tevékenysége, egy olyan helyzet megteremtésének a céljával, amelyben Magyarország háborús részvétele a minimumra csökkenthető. A maximális cél pedig – még ha ez túlságosan 11 Lásd Memorandum by the United States Chiefs of Staff, August 9, 1943, as a preparatory paper to the First Quebec Conference, August 17–24, 1943. In: Foreign Relations of the United States. Conferences at Washington and Quebec, 1943. Washington 1943. 475. Ez a javaslat vált a hivatalos szövetséges politikává az 1943 év vége felé tartott kairói és teheráni konferenciák alatt. 12 Ullein-Reviczky Antal a Külügyminisztériumnak, 1943. nov. 9. In: Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke. Bp. 1993. 265. 13 Uo. 169. 14 Juhász Gy.: Magyar–brit titkos tárgyalások 1943-ban i. m. Érdemes megemlíteni számos visszaemlékezést is, melyek reflektálnak a tanulmány témájára, így Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig I–II. Bp. 1978.; Andorka R.: A madridi követségtől Mauthausenig i. m.; Kállay Miklós: Magyar ország miniszterelnöke voltam: 1942–1944. Egy nemzet küzdelme a második világháborúban I–II. Bp. 1991.; Barcza György: Diplomataemlékeim 1911–1945. Magyarország volt vatikáni és londoni követének emlékirataiból I–II. Bp. 1994.; Szegedy-Maszák Aladár: Az ember ősszel visszanéz... Egy volt magyar diplomata emlékirataiból I–II. Bp. 1996.; Kornfeld Móric: Trianontól Trianonig. Tanulmá nyok, dokumentumok. Közreadja Széchenyi Ágnes. Bp. 2006.
