Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
ZSUPÁN EDINA 1033 kódexállomány követési szándékával állhat kapcsolatban a budai műhely egyik nagyon jellegzetes működési módja, mintegy kulcsjelensége: a stílusimitáció. Különösen megfigyelhető ez a műhely kisebb mesterei, közöttük is leginkább a közép-európaiak körében. Az Itáliától való távolság következtében a „kereslet” növekedésével ugyanis a Délről ide költözött mesterek száma már kevésnek bizonyult, s megjelentek a műhely környezetében helyi miniátorok is. Bécs és Bécsújhely elfoglalása valószínűleg kedvezett annak, hogy a nagy múltú Bécs környéki műhelyek tagjai esetleg utat találjanak a magyar királyi udvar könyvprodukciójához. Nekik azonban – lévén a gótikus stílusban jártasak – „itáliai” művek létrehozására csupán egyetlen lehetőségük maradt, az utánzás. Előképeik a királyi könyvtár már elkészült darabjai voltak, abból szemezgettek kedvükre. Ez máris egyfajta válasz arra a gyakori kérdésre, hogy hol is zajlott a munka Mátyás bécsi éveinek idején, Bécsben-e vagy Budán. Bár Bartolomeo Fonzio Móré Jánoshoz szóló, fentebb idézett levele egyértelművé teszi, hogy Bécsben is folyt másoltatás, más forrásból tudjuk, hogy a király a könyvtárát Budán hagyta.141 A miniátoroknak viszont használniuk kellett a gyűjteményt, hiszen abból merítették előképeiket. Az egységesítendő állományok mennyisége is azt sejteti, hogy a könyvtárfejlesztés központja Budán volt. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az imitációhoz való folyamodás mikéntje alapvetően nem a származáshoz (helyi vagy itáliai), hanem sokkal inkább az egyes mesterek művészi kvalitásaihoz köthető. A nagyobb mestert az különbözteti meg a kisebbtől, hogy az átvett elemeket alkotó módon tudja a saját stílusához adaptálni, míg a gyengébbeknél sokszor egyszerű utánzást látunk. Ez Budán is így volt, és emiatt nehéz meghatározni a kisebb mesterek származását. Érdekes módon azonban a vélhetően helyi miniátorok nem az uralkodónak, hanem a főpapi rétegnek dolgoztak, ám a corvinák stílusában. Előszeretettel utánozzák Francesco Rosselli illuminációit, valamint a virágokkal díszített, ferrarai eredetű filigránbordűrt, amely mind Rossellinél, mind Da Castellónál jelen van, de minden mást is megtalálhatunk náluk, beleértve francia és németalföldi motívumokat is a saját, helyi elemek mellett. 142 A Ransanus-corvina a budai stílusimitáció csúcsdarabja (Bp., OSZK, Cod. Lat. 249).143 Esetében két – ezúttal itáliai – kisebb mestert látunk, akik ezzel az eszközzel éltek. Pietro Ranzano lucerai püspök, történetíró 1488 és 1490 között tartózkodott a magyar udvarban Beatrix apja, Ferrante nápolyi király követeként. 141 Kubinyi András: Mátyás király. Bp. 2001. 120. 142 Pl. Kálmáncsehi Domonkos breviarium és missaléja (New York, PML, MS G 7) és zágrábi missaléja is, Apáthi Lukács egri prépost missaléja (Bratislava, Archiv hlavného mesta SR Bratislavy, EC Lad2/40), Filipecz János váradi püspök pontificaléja (Esztergom, Érseki Simor könyvtár, 1-36-4/7864), Váradi Péter Decretalisa (Bp., ELTE EK, Inc. 65), Nagylaki István breviariuma (Bp., OSZK, Cod. Lat. 343.). 143 Legújabb leírását lásd Kiállítási katalógus i. m. Kat. I1 (Rozsondai Marianne, Zsupán Edina). (https://bit.ly/2Yz6T1s, letöltés 2019. júl. 22.)
