Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
A CORVINA KÖNYVTÁR BUDAI MŰHELYE 1034 Ekkor véglegesítette a magyarokról írott művét A magyarok történetének rövid foglalata címen, amely később Annales ének egy fejezete lett. A díszpéldány címlapja Mátyást és Beatrixet ábrázolja, ám címere már II. Ulászlóé. A kódex utóélete alapvetően rányomta a bélyegét keletkezésének vizsgálatára is. Tudniillik 1513-ban Itáliában került Bakócz Tamás tulajdonába, ennek következtében díszítésének itáliai eredete soha nem kérdőjeleződött meg, leginkább nápolyinak tartották, de csakis szerzőjének nápolyi vonatkozásai miatt, ugyanis a miniatúra stílusa besorolhatatlan volt. A műről megjelent egyik legutóbbi mérvadó tanulmány már a teljes kódexet elvitatta Magyarországtól.144 Nemrégiben azonban sikerült igazolni, hogy a teljes kötet a budai műhelyben készült: díszítése két kisebb budai mester munkája, akik az imitáció eszközéhez folyamodtak, és leginkább francia vagy németalföldi előképekhez igazodva hozták létre művüket.145 A két kismester egyike a firenzei illetőségű „első címerfestő” volt. Mivel ebben az esetben a királyi párnak készült díszkódexről beszélünk, okkal feltételezhetjük a kisebb mesterek fokozatos térnyerését a műhelyben, ami minden bizonnyal tovább folytatódott volna, ha Mátyás halála nem vet véget az induló tendenciáknak. Jóllehet a dolgozat szükségszerűen csak tömör összefoglaló lehetett, 146 talán így is érzékeltettük a Mátyás idején zajló budai könyvkészítésnek azt a gazdagságát, amely igazolja Oláh Miklós sokat idézett sorait: „Hallottam az idősebbektől, hogy Mátyás király, amíg élt, mindig tartott vagy harminc festéshez értő íródeák szolgát, ezek legtöbbjét az ő halála után még én is ismertem.” (Hungaria, V. 6–7., Németh Béla fordítása) Az 1480-as évek utolsó harmadában felívelő könyvtárépítésnek és a műhely kibontakozásának sajnálatos módon véget vetett a király halála. Az elkezdett munkákat még befejezték, Mátyáséra Ulászló címerét festették,147 de a jelesebb mesterek hamarosan elhagyták Budát, mindenkinél korábban a könyvkötő. A kisebb mesterek egyike 1492-ben az imitáció módszerével még elkészített egy különleges kódexet, Kálmáncsehi Domonkos imakönyvét.148 E kis kódex mint egy foglalata a budai műhely utolsó évekbeli alkotásmetódusának, minden egyes díszített lapja más-más itáliai stílust követ, és néhány fennmaradt corvina is felsejlik előképei között, sőt feltételezzük, hogy bizonyos oldalai elveszett corvinák díszítésének emlékét őrzik. 144 Kulcsár Péter: Ransanus Epitomé jának kéziratai. Magyar Könyvszemle 85. (1969) 108–120., itt: 114–119. 145 Zsupán E.: A Corvina könyvtár első címerfestője i. m. 289. skk. 146 Részletesebben lásd Kiállítási katalógus i. m. 147 A Cassianus-csoport számos darabjában megfigyelhető (Cassianus-, Beda-, Aristoteles-corvina). 148 Paris, BnF, Nuov. Acqu. 3119. Legújabb leírása: Kiállítási katalógus i. m. Kat. G6 (Lauf Judit, Mikó Árpád).
