Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
A CORVINA KÖNYVTÁR BUDAI MŰHELYE 1030 Fenti kijelentésünkkel állást foglaltunk egy hosszú évtizedekre visszanyúló tudományos vitában, melynek fő kérdése most már abban áll, hogy az említett különleges stílusú corvinák mestere azonos-e Francesco da Castellóval vagy sem. Csontosi János és André de Hevesy megfigyeléseit követően Hoffmann Edith volt az, aki az új stílust végleg egy önálló miniátorszemélyiségnek tulajdonította, aki a hazai kutatásban – a stíluskör fő képviselője, a párizsi Cassianus-corvina alapján (BnF, Latin 2129)132 – a Cassianus-mester nevet kapta. Mivel Hoffmann számára nyilvánvaló volt, hogy a stílus alapvetően lombard/milánói jellegű, ezt a személyiséget később azonosította a milánói illetőségű Zoan Antonio Cattaneóval, aki Magyarországon a madocsai apát titulusával rendelkezett.133 II. Ulászló számadáskönyve alapján régóta ismert volt, hogy a madocsai apát 1490 körül miniátorként működött a magyar udvarban,134 de csupán Balogh Jolán találatai tárták fel nevét és milánói illetőségét.135 Legutóbb pe dig Mario Marubbi publikált két szerződést 1473-ból, amelyek egy bizonyos milánói Giovanni Antonio Cattaneo domonkos szerzetest és miniátort említenek. 136 Azt, hogy ezt a stíluskört önálló mesterszemélyiséghez kötötték, annak markáns, körülhatárolható, kompakt jellege okozhatta, amilyen nem volt még egy a budai anyagban, lett légyen az akár jelentős részében is lombard (milánói) karakterű. 137 A Cassianus-mester „megszületése” viszont nagyban befolyásolta a kutatás alakulását. A következő jelentős állomás Angela Daneu Lattanzi tanulmánya volt, amelyben a művészettörténész Francesco da Castello teljes oeuvre-jét tárgyalta, és neki attribuált minden, korábban a Cassianus-mesternek tulajdonított munkát is. 138 Külön hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa a kapcsolatot a miniátor itáliai és eltérő stílusú budai munkái között. A nemzetközi kutatás ezt az attribúciót egyhangúlag elfogadta és ezt képviseli ma is. A hazai viszont továbbra is kitart amellett, hogy a kérdéses kódexcsoport nem lehet Da Castello műve, hiszen olyan jelentős minőségbeli eltérések vannak e munkák és a megkérdőjelezhetetlenül Da Castellónak tulajdonított illuminációk között. 132 https://bit.ly/2K18t4f, letöltés 2019. júl. 22. 133 Hoffmann E.: Régi magyar bibliofilek i. m. 91. skk. A problematika összefoglalását lásd Balogh J.: A művészet Mátyás király udvarában i. m. I. 530–536.; Farbaky Péter: A párizsi Cassianus-corvina és a Corvina könyvtár lombard-ferrarai kapcsolatai. Ars Hungarica 39. (2013) 44–52. 134 Bp., OSZK, Cod. Lat. 411., f. 278v . Vö. Kiállítási katalógus i. m. Kat. E14 (Neumann Tibor). 135 Balog J.: A madocsai apát i. m.; Uő: Művészet i. m. 530–536. 136 Mario Marubbi: Miniatura tra Lombardia e Ungharia. Riflessioni su Bartolomeo Gossi, Francesco da Castello e Giovanni Antonio Cattaneo. Arte Lombarda 139. (2003) 86–99. 137 Hoffmann Edith számára Francesco da Castello például kizárólag a Kálmáncsehi-breviarium és a címereslevelek festője maradt. Vö. Hoffmann E.: Régi magyar bibliofilek i. m. 49–50. Később némileg finomított álláspontján, megállapítva, hogy minden bizonnyal a műhely nagyhatású alakja lehetett, lásd Hoffmann E.: Franciscus de Kastello Ithallico i. m. 138 Daneu Lattanzi, A.: Alcuni minatori i. m.
