Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
A CORVINA KÖNYVTÁR BUDAI MŰHELYE 1018 szóló sorai: „Attól fogva azonban, hogy Taddeo Ugoleto, a ragyogó szónok és művelt férfiú megérkezett ebbe a városba, hogy könyvtáradat tökéletesítse, a Mátyás iránti csodálatos hevület és amaz isteni szellem tölt el mindannyiunkat.” Minden bizonnyal ugyanarról az eseményről szólnak mindketten. Naldihoz hasonlóan Fonziót is szolgálatai felajánlására indítja lelkesültsége: „én pedig [...] hihetetlenül hevülök azért, hogy erőmhöz képest valamivel hozzájárulhassak a te teljességgel helyénvaló és igen dicséretre méltó tervedhez, amely egy könyvtár és egy studium létrehozására irányul”.91 Fonzio később valóban részt vett a könyvtárfej lesztésben. 1489-ben fél évet Budán töltött, ahol áttekintette a könyvtár meglévő állományát. A bővítés tartalmáért lehetett elsősorban felelős, miként ezt Móré Jánoshoz 1489. október 16-án írt levele is tükrözi: „Mivel azonban a királynak az a szándéka, hogy miként más dolgokban, ugyanúgy e könyvtár tekintetében is felülmúlja a többi uralkodót, elküldök neked ezzel a levéllel egy könyvet, amely tartalmaz minden régi és új auktort, pogányokat és keresztényeket egyaránt minden tudományterületről – ezt egyébként én állítottam össze nem kis munkával és szorgalommal –, hogy lássátok, milyen rendben kell a könyvtárat kialakítani. Ti pedig jól teszitek, ha elkülditek nekünk azoknak a műveknek a jegyzékét, amelyeket Bécsben másolnak, nehogy itt [Firenzében] még egyszer lemásolják őket.” 92 A források tehát nagyszabású tervekről árulkodnak. Fonzio utóbbi levele azt mutatja, hogy a tervezett könyvtár univerzális kívánt lenni, a teljességet célozta meg és a korabeli itáliai – azon belül is a firenzei – irodalmi (és tudományos) kánonon alapult. 93 A fejlesztést komplex módon képzelték el. Részben régi kódexek gyűjtésével Magyarországon és Itáliában egyaránt, részben pedig új kódexek készíttetésével. Ez utóbbiak a budai műhelyben, illetőleg Firenzében készültek. Néhány kódexben megtalálhatjuk az itáliai „gyűjtés” folyamatának közvetlen lenyomatát is. Két, ma Párizsban őrzött corvinában, egy görög nyelvű kéziratban (BnF, Graec. 741, f. 267v ) és egy, a 13. és 14. század fordulójáról származó kódexben (Latin 6390, f. 136v ) a kötet végén ugyanattól a kéztől a következő bejegyzést talál juk: „Re dungharia”. Hasonló bejegyzés áll („Re d’ Ungaria”) egy frissen másolt, 91 A levelet Fonzio eredetileg minden bizonnyal Persius szatíráihoz írott kommentárjainak kísérőleveleként küldte el Mátyásnak. Később – dátum nélkül – bemásolta abba a díszkódexbe is, amelyet saját kezűleg állított össze ajándékul Mátyásnak, mielőtt 1489 tavaszán Magyarországra indult (Wolfenbüttel, HAB, Cod. Guelf. 43 Aug. 2o , ff. I r –III r ). Kiadásai: Analecta nova ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Ed. Eugenius Ábel – Stephanus Hegedüs. Bp. 1903. 16–18.; Bartholomaei Fontii Epistolarum Libri I. A cura di Alessandro Daneloni. (Biblioteca Umanistica 7.) Messina 2008. Nr. II. 11. A levél magyar fordítását Zsupán Edina fordításában lásd „Margarita Poetica”. A humanista alapműveltség olvasmányai a Kárpát-medencében 1526-ig. Szerk. Ekler Péter (Nemzeti Téka) Bp. 2011. 108–111. 92 Bartholomaei Fontii Epistolarum Libri i. m. Nr. II. 13. (Ford. Zsupán Edina) 93 Lásd Bolonyai G.: Sacellum sapientiae i. m.; Pajorin Klára: Az eszményi humanista könyvtár. Angelo Decembrio könyvtárideálja és Mátyás király könyvtára. Magyar Könyvszemle 120. (2004) 1–13.
