Századok – 2019

2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei

ZSUPÁN EDINA

999

valamiféle egyedi, budai jelenségről lehet szó.

6 André de Hevesy figyelemre méltó megállapításait7

követően Hoffmann Edith volt az, akinek máig érvényes módon a kéziratok szintjén, azok segítségével sikerült bizonyítania, hogy Budán valóban zajlott kódexkészítés és ennek fennmaradt emlékei is vannak. 8

Hoffmann Edith a kérdést a könyvfestészet oldaláról közelítette meg. Legfontosabb megfigyelése az volt, hogy a budai udvarhoz köthető kódexekben olyan motívum-együttállások találhatók, amelyek nem jöhettek volna létre Itáliában: közép-európai és itáliai motívumok találkoznak és vegyülnek egymással a kódexek oldalain. Minderre elsődleges bizonyítékul Kálmáncsehi Domonkos egybekötött breviarium és missaléja szolgált a számára (New York, PML, MS G 7).

9 Hoffmann Edith ugyanakkor igen fontos körülményre mutatott rá, amikor bizonyos corvinák esetében hazai másolást feltételezett. A művészettörténész ezzel a paleográfiai szálat is bevonta a kutatásba, azon belül is a lokalizáció vizsgálatába.

10 Hermann Julius Hermann a bécsi corvinák leírása során ezt a megfigyelést azzal egészítette ki, hogy a szóban forgó helyi másolók nyilvánvalóan törekedtek a korszerű itáliai írás utánzására.11

Megállapításaik azonban mégsem kerültek be szervesen a corvinakutatásba, ennek következtében nem is módosították az egészről alkotott képet, paleográfiai megfigyelésekre pedig később senki sem tért ki. Bartoniek Emma az OSZK kódexkatalógusába valószínűleg Hoffmann Edith jegyzékéből vette át a helymegjelöléseket, ráadásul nem körültekintően, hiszen míg Hoffmann a lokalizációt kizárólag a kifestés helyére értette, addig Bartoniek az egész kódexre vonatkoztatta azt. 12

Berkovits Ilona a másolás helyének kérdését egyáltalán nem érintette, hanem – Hoffmann Edithhez hasonlóan – csupán az illumináció eredetéről beszélt.13

1973-as 6 Mikó Árpád: Konstrukció és rekonstrukció. Adalékok a Corvina budai műhelyének historiográfiá

jához. In: Kiállítási Katalógus i. m. A corvinakötésekről mint sajátos budai jelenségről Csontosi János eredményeit felhasználva először részletesen lásd Ráth György:

A

Korvina önálló könyvkötési stílusa. Magyar Könyvszemle Új folyam 5. (1897) 250–265.

7 André de Hevesy: Les miniaturistes de Matthias Corvin. Revue de l’Art Chrétien 61. (1911) 1–20., 109–120.; Uő:

La bibliothèque du roi Matthias Corvin. Paris 1923.

8 Legfőbb összefoglalásai: Hoffmann Edith

: A

corvin-kódexek művészi dísze. In: Bibliotheca Corvina. Mátyás király budai könyvtára. Szerk. Berzeviczy Albert – Kollányi Ferenc – Gerevich Tibor. Bp. 1927. 37–49.; Uő

: Régi magyar bibliofilek. Kiegészítette Wehli Tünde. 2. kiadás. Bp. 1992.; Uő: Mátyás király könyvtára. In: Mátyás király. Emlékkönyv születésének ötszáz éves fordulójára II. Bp. 1940. 251–257.

9 Hoffmann Edith: Középkori könyvkultúránk néhány fontos emlékéről. Magyar Könyvszemle 32. (1925) 28–51.; Uő:

Régi magyar bibliofilek i.

m. 48–49. 10 Uo. 82. Az itt felsorolt kéziratok között csupán kettő esetében nem helytálló a hazai másolás feltételezése: Wien, ÖNB, Cod. 138, Cod. 140. Mindkét másolat itáliai eredetű.

11 Hermann Julius Hermann: Die Handschriften und Inkunabeln der italienischen Renaissance. 3. Mittelitalien: Toskana, Umbrien, Rom. (Beschreibendes Verzeichnis der illuminierten Handschriften in Österreich VIII/6) Leipzig 1932. passim.

12 Bartoniek Emma: Codices Latini Medii Aevi. (Codices Manus Scripti Latini I.) Bp. 1940.

13 Berkovits Ilona: A

magyarországi corvinák. Bp. 1962.