Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - C. Tóth Norbert: Hol lakott Szilágyi Erzsébet, amikor Budán élt? Hozzászólás a nyéki királyi kúria történetéhez
C. TóTH NORBERT 993 birtoklást is); 3) Nyéknek nem volt plébániája (sőt, valószínűleg a birtokot kiszolgáló személyzetet leszámítva, a 14. századtól számottevő lakossága sem).197 Az újdonsült nyéki királyi birtok tehát 1484 után magában foglalta a korábban Kunc ispán majorja néven emlegetett birtoktestet, ezáltal eredeti területe jócskán megnövekedett. A királyi birtoklású Nyéken bármilyen uralkodói parancsra kezdett építkezésekkel legkorábban az 1480-as évektől számolhatunk, ám ez is felettébb kétséges, mivel – mint láttuk – Mátyás király az immáron Nyékről elnevezett birtokot jövedelemforrásnak tekintve átadta a budai udvarbírónak, utóbb pedig II. Ulászló király akaratából továbbra is a budai udvarbíró kezelte. Végül az 1490-es évek derekán – időlegesen – Szentlászlói Osvát zágrábi püspök kezén volt, hogy aztán valamikor az 1490-es évek végén ismét királyi kezelésbe kerüljön. A fentebbi birtoklástörténeti fejtegetésünket szerencsésen egészítik ki okleveles forrásaink. 198 A több alkalommal Magyarországon, illetve Budán élő Zsigmond lengyel herceg, II. Ulászló király testvéröccse számadásaiban két alkalommal, egy 1500. május 16-ai és egy augusztus 18-ai bejegyzésben találkozunk azzal, hogy a herceg a nyéki kertben (in zagrada Nyek ) múlatta az időt. 199 E (vadas)kertre utalhat Bonfini sokat idézett tudósítása is.200 A következő adatunk egy mintegy 15 évvel későbbi levél, 197 Ezt igazolják egyfelől Garády Sándor templom körüli feltárásai: „A templomban és körülötte temetkeztek, sőt megállapításunk szerint ez a hely már a templom megépítése előtt is temetkező helyül szolgált. [...] Korhatározóul leginkább csak a templomban és a tetemeknél talált cserépedény-töredékek szolgáltak. Ezek között népvándorlás kori és fenékbélyeges – Áprád királyok korabeli – is akadt.” Lásd Garády Sándor: Budapest székesfőváros területén végzett középkori ásatások összefoglaló ismer tetése 1931–1941. In: Budapest Régiségei 13. Szerk. Nagy Lajos – Zakariás G. Sándor. Bp. 1943. 171.). Másfelől ugyanerre mutatnak Altmann Júlia – kis területen végzett – kutatásai, aki a területen Árpád-kor végi falusi jellegű településre utaló nyomokat talált. Lásd Altmann Júlia: Előzetes jelentés a nyéki faluásatásról. In: Budapest Régiségei 23. Szerk. Tarjányi Sándor. Bp. 1973. 219–228.; Az 1972. évi ásatási napló szerint három ház és két sír került elő (Budapesti Történeti Múzeum, Régészeti Adattár ÁD-8-73). Mindezt közvetetten alátámasztják egyéb forrásaink is: 1389-ben a Buda város területén lévő Nyék falu mellett (in territoriis dicte civitatis nostre prope villam Nyek) lévő Budapokla (BTOE III. 83. sz.), 1425-ben pedig Nyék falu területén (in territorio ville Nyek) említenek szőlőtulajdonosként budavári polgárokat (Uo. 865. sz.). 198 A következőkben idézett adatok egy kivételével megtalálhatóak Balogh Jolán adattárában „Nyék, Mátyás villája és vadaskertje” cím alatt. Lásd Balogh J.: Művészet Mátyás udvarában i. m. 161–162., ezek közül Mátyás király 1482. máj. 1-jei levelét nem fogom felhasználni, mivel semmi sem bizonyítja, hogy az Nyékről szólna (vö. Feld I.: Nyéki királyi épületek i. m. 40.). Mátyás király 1480. aug. 3-án egy oklevelét „erdei kivonulásunk idején, a Hidegcsurgó nevű forrásnál” keltezte (DL 26642.). A királyi pár előtte Budán, utána Esztergomban (Horváth R.: Itineraria i. m. 111., 113.), míg aug. 29-én Szilágyi Erzsébet szintén Esztergomban bocsátott ki levelet (DF 278827.). A mondott hely tehát valahol Buda és Esztergom között lehetett, pontosabb azonosítása egyelőre várat magára. 199 Zsigmond lengyel herczeg számadásai (1500–1502., 1504). Közzéteszi Divéky Adorján. Magyar Történelmi Tár 26. (1914) 36. (in zagrada Nyek rusticis ibidem manentibus ad mandata domini principis) és Uo. 52. (ad ludum domino principi in zagrada Nyek). 200 Balogh J.: Művészet Mátyás udvarában i. m. 161. „Aztán Buda vidékén a harmadik mérföldkőnél egy másik üdülője is volt, ahol egy óriási vadaskert volt látható erdei állatokkal”, írja Bonfini. Lásd Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Bp. 1995. V. VII. 110.
