Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Jeszenszky Géza: A brit külpolitika útja Ausztria–Magyarország felbomlasztásához
JESZENSZKY GÉZA 9 1915 elején még csak az egység létrehozatalának támogatását ígérte,17 viszont so kallotta az egész Bánátra, valamint az oroszok által részben maguknak igényelt Bukovinára vonatkozó román igényt. Brit részről a Bánát nyugati felét Szerbiának szánták (az ott többséget alkotó magyar és német lakosságot teljesen figyelmen kívül hagyva), de 1915 júliusában az orosz vezetés – egyes források szerint angol és francia nyomásra – belement az angolok által is fél Magyarországként megjelölt maximális román igények teljesítésébe, s ezt London július 7-én hivatalosan is jóváhagyta.18 1916. augusztus 17-én, Bruszilov sikeres offenzívája után Bukarestben Ion Brătianu román miniszterelnök és a négy antant nagyhatalom követe által Románia hadba lépéséről aláírt titkos szerződés minden román igényt kielégített.19 Wickham Steed Románia ígéretét Magyarország halálos ítéletének tartot ta,20 a Foreign Office pedig biztos volt benne, hogy ezek után a magyarok ellenez ni fognak minden egyezkedést.21 A Szerbiának, Olaszországnak és Romániának tett brit ígéretek Ausztria–Magyarország olyan nagymértékű megcsonkítását helyezték kilátásba, hogy beváltásuk esetén valóban nehéz lett volna elképzelni a beteg túlélését. Erre az angol külügyi hivatalnokok és politikusok közül elsőként Arthur Nicolson22 figyelmeztetett. Külön kitért arra, hogy a Magyarországgal kapcsolatos igények teljesítése újabb konfliktusok forrása lenne.23 E tapasztalt, magas rangú diplomata aggályaira azonban nem fordítottak figyelmet. Illetve Grey külügyminiszterben felmerült, hogy a szlávok és a magyarok kiválása után a maradék Ausztria csatlakozhatna Németországhoz, és ezzel jelentősen csökkenne ott a poroszok befolyása.24 Mivel azonban a Külügyminisztérium korai 17 Sir George Barclay és Grey táviratváltása, 1915. jan. 25. és 27. FO 800/71. 18 Calder, K. J.: Origins i. m. 39–40.; Seton-Watson, H. and C.: New Europe i. m. 137. 19 Galántai József: Az első világháború. Bp. 1980. 304.; Seton-Watson, H. and C.: New Europe i. m. 177.; Hercegh Géza: A szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig. Magyarország a világháborús Európában 1914–1945. Bp. 1999. 55–56. A Bukarestben aláírt titkos szerződés szövegét közli Sztáray Zoltán: A bukaresti titkos szerződés. Hogyan adták el Erdélyt az antanthatalmak? Új Látóhatár 31. (1980) 1. sz. 3–8. 20 Steed memoranduma a Times szerkesztősége számára, London, 1916. aug. 4. Printing House Square Papers, London. Vö. Wilfried Fest: Peace or Partition. The Habsburg Monarchy and British Policy 1914–1918. London 1981. 37. 21 Rothwell, V. H.: British War Aims i. m. 78. 22 Sir Arthur Nicolson (1849–1928) 1916-tól Lord Carnock, brit diplomata, 1888 és 1893 között budapesti főkonzul, később spanyolországi, majd oroszországi nagykövet, 1910–1916-ban Permanent Under-Secretary, vagyis az apparátus feje. Budapesti elődeivel és utódaival ellentétben kifejezetten nem kedvelte a magyarokat, egyes források szerint ennek oka felesége budapesti viselkedése volt. 23 „Ausztriát és Magyarországot nem lehet egyszerűen leradírozni a térképről. [...] Ha egyszer sor került a békefeltételek megvitatására, igen kínos lesz azoknak az ígéreteknek a beváltása, amiket most valamilyen pillanatnyi cél érdekében sebtében teszünk.” 1915. április 24-ei (25-ei) feljegyzés a Foreign Office-ban. Calder, K. J.: Origins i. m. 39. 24 Edward Grey üzenete George Buchanan szentpétervári brit nagykövetnek Pavel Miljukov orosz kadet politikussal folytatott beszélgetéséről. London, 1916. máj. 15. Idézi Rothwell, V. H.: British War Aims i. m. 78.
