Századok – 2018
2018 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
NAGY LEVENTE 645 vármegyén kívül máshol is érvényes lett volna hasonló rendelkezés, ahogyan arról sem, hogy a Bethlen utáni erdélyi fejedelmek Bethlen oklevelét megerősítették volna, avagy hasonló tartalmú kiváltságlevelet adtak volna ki. Arról sincsenek adataink, hogy a kálvinistává lett román papnak a földesúrnak járó honoráriumot ne kellett volna megfizetnie. Bethlen Gábor udvari prédikátora és püspöke, Keserűi Dajka János által összeállított, majd Geleji Katona István által kibővített, a román püspök kinevezésekor előírt kondíciókban említés se történik arról, hogy a kálvinizmust elfogadó román papok ugyanolyan kiváltságokat és mentességeket élveznének, mint a bevett vallások papjai. Ezzel szemben a katolikus egyház a 16. század vége óta tartó uniós kísérletek során mindig felajánlotta az unió elfogadásáért cserébe a társadalmi előmenetelt.70 Így az Athansius által 1701. április 7-én elfogadott kondícióknak mindjárt a bevezetésében ez áll: „papságom a jobbágyi iga alól, és a földesuraknak végzendő kötelező szolgai munkák, a vámfizetés és egyéb, a papsághoz nem illő terhek alól felmentést nyert, és kiváltságainkat és juttatásainkat a jó emlékezetű erdélyi fejedelmek indítványozták, megerősítették, sőt kibővítették.” 71 Az Erdélyi Iskola görög katolikus történetíróinak (Samuil Micu, Petru Maior) köszönhetően terjedt el a román szakirodalomban az a nagy karriert befutó közhely, hogy a 16–17. században csak azok a román papok kaphattak nemességet, akik áttértek a kálvinizmusra. Ana Dumitran és Gudor Botond, akik alapos tanulmányban tárták fel a 16–17. századi román papok nemesítésére (sok esetben csak a nemesítés megerősítéséről van szó) vonatkozó adatokat, megállapították, hogy egyetlen esetben sem lehet azt bizonyítani, hogy a kálvinizmusra való áttérésért cserébe kapott volna valamelyik román pap nemességet. 1556–1690 között Erdélyben összesen 1112 nemesítés történt, ebből 121 román pap kapott nemességet. 97-et Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és I. Apafi Mihály adományozott. Ezek közül 7 kulturális (írnokoskodás, könyvnyomtatás), 53 pedig katonai érdemeiért kapott nemességet, de 37 esetben ismeretlen ennek indoka. Senki sem kaphatott pusztán azért nemességet, vagy azzal egyenlő jogokat biztosító státust, mert átért a kálvinizmusra.72 Egy kis leegyszerűsítéssel és némi iróniával azt mondhatjuk, hogy a fejedelemkori reformátorokat jobban érdekelték a román hívek és papok lelki, semmint földi (testi) javai. Az irénizmus eszmerendszerétől is vezetve úgy gondolták, hogy ha Isten szava saját nyelvükön (románul) eljut szolgáknak egyetlenegy dajkája”. Tanulmányok Bethlen Gábor egyházpolitikájáról. Szerk. Dáné Veronka – Szabadi István. Debrecen 2014. 66. 70 A breszti unió alkalmával az 1569. febr. 23-án kiadott oklevélben a pápa felszólította a lengyel királyt, hogy az egyesült rutén papságnak adják meg a katolikus papoknak járó jogi státuszt. Minderről lásd Véghseő T.: „...mint igaz egyházi ember...” i. m. 27. 71 Bod P.: Az Erdélyben lakó románok i. m. 167. 72 Ana Dumitran – Gudor Botond: Înnobilarea românilor în epoca principatului autonom al Transilva niei și semnificațiile sale religioase. Mediaevalia Transylvanica 3. (1999) 1–2. sz. 32–35.
