Századok – 2018
2018 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
KÁLVINISTA ÉS/VAGY KATOLIKUS UNIÓ 646 hozzájuk, akkor a Szentlélek ereje és munkája által megvilágosodnak és rájönnek arra, hogy az egyedül üdvözítő hit az ortodoxus kálvinista vallás. A fejedelmeknek és szuperintendenseinek eszébe sem jutott társadalmi és gazdasági előnyöket felajánlani mindezekért cserébe a román papoknak. Épp ezért a nemesi státusz elérése felekezeti hovatartozástól függetlenül, a román papság elsődleges céljai közé tartozott. A nemesítések a 17. század második felére már akkora mértéket öltöttek, hogy a rendek megpróbálták megakadályozni a román papok további nemesítését. Az 1680. június 12-én hozott országgyűlési határozat III. artikulusa kimondta: „Végeztük [...], hogy oláhok, oláh papok és görögök az akkor következett közelebb ország gyűlésére ad rectificandum et approbandum, akinek illik előhozni, [azaz nemesítő okleveleiket felülvizsgálatra és jóváhagyásra mutassák be] de mivel az ország végzését csak már semmiben tartván, nem producálták [...] azoknak privilegiumokat anihiláljuk, reprobáljuk és semmivé tesszük.” 73 Ebből az országgyűlési végzésből Keith Hitchins azt a következtetést vonta le, hogy „az 1680. évi diéta a román papoknak adott összes kiváltságot eltörölte” és „visszaállította számukra az összes régi terhet”.74 Mintha a 17. század vé gére az erdélyi román papság jó száz évet visszament volna az időben, és ismét jobbágysorba süllyedt volna, így aztán nem csoda, ha örömmel csatlakozott a kiváltságokat ismét felkínáló katolikus unióhoz. Az 1680. júniusi országgyűlési határozatot azonban csak az 1678. évi országgyűlés kontextusában értelmezhetjük helyesen. Ahogy egyébként az 1680. évi határozat utal is arra, hogy az 1678. október 1–30. között tartott országgyűlésen tiltották meg a román papok további nemesítését, valamint rendelték el az addig megnemesített román papok nemesítésének felülvizsgálatát: „Az görög és oláh papok, hogy ez hazában ennek utána ne nobilitáltassanak és semmi szín és praetextus alatt jószágokat s örökségeket ne vehessenek és bírhassanak, akik penig eddig megnemesedtek, azok a következendő országos gyűlésünkben armalisokat producálják, melyek rumináltatván [megvizsgáltatván], akik helyben hagyatnak, azok incorporáltassanak, a többi penig legyenek és maradjanak az akkori dispositio szerént, jószágokat penig és örökségeket, melyeket eddig acquiráltanak [szereztek], azoknak rehabeálásában [visszabirtoklásában] az atyafiak, verus praetendensek [valódi követelők] vagy vicinusok [szomszédok] procedáljanak [eljárjanak] az 1671. esztendőbéli articulus szerént, Nagyságod kegyelmes consensusából communi voto concludáltuk [egyetértéséből közös szavazatunk által elhatároztuk].” 75 73 EOE XVII. 77. 74 Keith Hitchins: Clerul român din Transilvania înainte de Unirea cu Roma. In: 300 de ani de la unirea bisericii românești din Transilvania cu biserica Romei. Coord. Gheorghe Gorun – Ovidiu Horea Pop. Cluj-Napoca 2000. 58–59. 75 EOE XVI. 606.
