Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Közösségi igények és politikai elvárások között. A Német Szövetség tevékenysége (1955–1970)
KÖZÖSSÉGI IGÉNYEK ÉS POLITIKAI ELVÁRÁSOK KÖZÖTT 864 tartozandóságát lazítani, [...] magyar részről a visszatérések kérdésében egyöntetűen nemleges álláspontot foglalnak el. [...] erre való tekintettel az ottani hatóságok a hozzájuk forduló volt magyarországi lakosoknak ne helyezzenek kilátásba kiutazó okmányt- illetve engedélyt Magyarországra.”58 Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a berlini nagykövetséget olyan személyek is megkeresték, akik az NSZK-ban éltek. Az ő esetükben tisztázni kellett a két német állam közötti jogsegélyeljárást is. Az egyéni kérelmek rendkívül különböző élethelyzetekre és szenvedéstörténetekre világítanak rá, megmutatva a magyar hatóságok kaotikus eljárási módját és farizeus magatartását is. Különösen a munkaképtelen, ellátatlan öregek és gyerekek esetében volt érthetetlen a családegyesítés megtagadása. Feigl Ferencné (Weisz Rozália) szigetbecsei lakos például 1954 áprilisában fordult a belügyminiszterhez az 1947-ben NDK-ba kitelepített hetvenéves beteg szülei hazatérését kérve. Szülei koruk és állapotuk miatt már nem tudtak munkát vállalni, ezért csekély összegű öregségi segélyből éltek. Az NDK-ban nem voltak rokonaik, ezért érzelmi és anyagi segítség nélkül tengették életüket. Lányuk, aki férjével együtt a Csepel Autógyárban dolgozott, hazatelepítésük után vállalta eltartásukat. Vele egy időben szülei is kérelmet nyújtottak be a német hatóságokhoz, ahonnan 1954 őszén a kiutazási engedélyt megkapták. Lányuk azonban hiába várt a magyar belügyminiszteri engedélyre. Ezért 1955 folyamán több alkalommal is választ sürgetett. 59 A györkönyi özv. Schweigert Györgynét (Bősz Krisztina) 1948 februárjában egyedül telepítették ki a kelet-németországi Steinbrücken községbe. Mindkét lánya Magyarországon maradhatott. Édesanyjuk hazatérését 1954 őszén ők (is) kérelmezték, amit a helyi tanács támogatott. Beadványukban hangsúlyozták, hogy „lakással, fűtéssel, ruházattal és világítással ellátjuk, betegségében ápoltatjuk, netáni elhalálozása esetén pedig tisztességesen eltemetjük akként, hogy Magyarországon való tartózkodásának ideje alatt a magyar állam terhére nem fog esni”.60 Bár az idős asszony a német hatóságok jóváhagyását megkapta, a magyar belügyminisztérium a kérelmezőket válaszra sem méltatta. 58 Feljegyzés a kitelepítettek hazatérési kérelmeivel kapcsolatban. Bp., 1954. É. n. MNL OL Külügyminisztérium Német Demokratikus Köztársaság TÜK iratok (a továbbiakban: XIX-J-1-j-NDK) 16. d. tétel 025/7/2/1954. A német fél felé a döntést az alábbi semmitmondó érveléssel támasztották alá: „Teszik ezt abból a megfontolásból kiindulva, hogy a szórványosan megadott visszatérési engedélyek híre, mind belföldön, mind az NDK-ban és egyéb külföldön gyorsan terjedne, s a kérelmek számának olyan mérvű növekedését vonhatná maga után, amit – különösen a jelen pillanatban – kerülni ajánlatos.” Uo. 59 Feigl Ferencné levele Nagy Imre miniszterelnöknek. Szigetbecse, 1955. jan. 9. MNL OL XIX-J-1-j-NDK 16. d. t. 025/7/2/1954. 60 Jilling Györgyné és Bősz Pálné levele a külügyminiszternek. Györköny, 1954. okt. 27. MNL OL XIX-J-1-j-NDK 16. d. t. 9324/Sch/1954.
