Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Közösségi igények és politikai elvárások között. A Német Szövetség tevékenysége (1955–1970)
TÓTH ÁGNES 865 Tremmel Renáta nagyszüleivel Magyarországon maradt, szülei Németországba kerültek. Kérelmeiket a magyar hatóságok egyszerűen válasz nélkül hagyták. Még az 1950-es évek közepén is lányuk „soron kívüli” kiengedéséért könyörögtek. 61 Ströbl Ferenc és felesége kérelmére öt év elteltével kapta meg az elutasító választ. A férfit a Szovjetunióból 1949-ben Erfurtba szabadították. A férj a Komárom-Esztergom megyei Környebányán élő feleségéhez szeretett volna hazatérni. Kérését a német fél támogatta. A belügyminisztérium Külföldieket Ellenőrző Központi Országos Hatóság a kérelmet 1954 őszén indoklás nélkül elutasította és a külügyminisztériumot arra kérte, hogy a döntésről az érintettet tájékoztassa. 1955 végén mintegy 800–900 elintézetlen kérelem halmozódott föl a berlini magyar nagykövetségen. Safrankó Emánuel nagykövet maga is értetlenül állt a magyar hatóságok eljárásával szemben. 1956. február 13-án írott éles hangú följegyzésében a következőket teszi szóvá: „Elsősorban tarthatatlan állapot, hogy naponta 10–20 levelet kapunk ilyen ügyben és fel sem terjeszthetjük. Másodsorban vannak, akik évek óta írnak rendszeresen és elkeseredésükben kezdenek sértő hangot használni, mert nem tudják megérteni, miért kell külön élniük gyermeküktől, férjüktől, vagy feleségüktől. Harmadsorban az NDK-ból már üzemi pártalapszervek is írnak és választ kérnek tőlünk, hogy egyik vagy másik dolgozójuk ilyen ügyét miért nem oldjuk meg, amikor az NDK külügyminisztériuma hozzájárul és a maga részéről segíti is az ügyet. Negyedszer a lengyelek és románok gőzerővel megoldják a problémákat és mi csak áltatjuk az embereket.”62 Safrankó azt javasolta, hogy legalább a közvetlen családtagok (férj, feleség, szülők és gyermekeik) egyesülésére vonatkozó kérelmek felülvizsgálatát kezdjék meg. Mégpedig oly módon, hogy az egyedi kérelmeket külön-külön egyeztessék a német féllel, s ezt követően döntsenek arról, hogy melyik országban teszik lehetővé a családegyesítést. Bár kimondatlanul, de a magyar fél prioritásai között szerepelt a munkaerő megtartása, illetve az esetleges kárpótlási igények ab ovo elutasítása. Safrankó úgy vélte, hogy az érintettek a családegyesítés feltételeként lemondanának kártérítési igényükről, mint ahogyan a német fél is akceptálná, ha csak 45 év feletti személyek kiutazását tennénk lehetővé.63 A nagykövet javaslatát a külügyminisztérium vezetői is támogatták és az MDP állásfoglalását sürgették. Nyilvánvalóan ez utóbbitól azt remélték, hogy egyrészt egyértelműbbé teszi, hogy milyen keretek és elvek mentén kell eljárni, másrészt hivatkozási alapot nyújtott 61 Az Oktatásügyi Minisztérium levele a Külügyminisztériumnak. Bp., 1954. dec. 14. MNL OL XIXJ-1-j-NDK 13. i. t. 07810/1954. 62 Feljegyzés a szétszakított családok ügyének rendezésére német viszonylatban. Bp., 1956. febr. 13. MNL OL XIX-J-1-j-NDK 30. d. tétel 00689/1950. 63 Uo.
