Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Közösségi igények és politikai elvárások között. A Német Szövetség tevékenysége (1955–1970)
TÓTH ÁGNES 863 kidolgozásával és még a hónap folyamán a minisztertanács elé terjesztésével. Erre azonban sem akkor, sem a későbbiek folyamán nem került sor. 55 A közösség tagjai a konkrétumokat sürgették, Wild Frigyes eszköztelenségét hangsúlyozta.56 A kormányzat pedig az időt húzta, s igyekezett elhitetni, hogy egyszer majd valóban orvosolja a sérelmeket. A jogtalanul állami tulajdonba vett német házak ügyével azonban 1958 végétől a politikai hatalom többé nem foglalkozott. A továbbiakban kizárólag az érintettek egyéni stratégiái határozták meg, hogy egykori házaik visszavásárlására vagy új megszerzésére törekedtek-e. 57 Családegyesítés (1954–1958) A Magyarország és NDK között 1950 júniusában megkötött egyezmény rögzítette a szétszakított családok egyesítésének elveit és a két fél eljárási módját. A magyar fél azonban bürokratikus eszközökkel – évekig megválaszolatlanul hagyott kérelmek, hiányzó formanyomtatványok, nem egyértelmű eljárási rend –, illetve az eljárásban érintett hivatalok tisztázatlan kompetenciái révén továbbra is akadályozta a családegyesítéseket. A korábbi gyakorlatnak megfelelően az érintettek mind Magyarországon, mind az NDK-ban ostromolták kérelmeikkel az illetékesnek vélt hatóságokat. Az NDK-ban a berlini magyar nagykövetséghez beadott kérelmeket előbb helyben vizsgálták felül, majd továbbították Budapestre. Itt a külügyminisztérium koordinálta a különböző belügyi engedélyek megszerzését. Miután azonban a belügyminisztérium egyetlen fölterjesztett kérelmet sem tartott „méltánylást érdemlő kivételes eset”-nek, a külügyminisztérium 1954. január 5-én arra utasította Safrankó Emánuel berlini nagykövetet, hogy valamennyi beadott kérelmet utasítson el, újabbakat pedig ne fogadjon be. Továbbá arra kérte, hogy a fogadó országnak szóbeli jegyzékben jelezze a következőket: „Mivel az NDK-ból visszatérni szándékozók száma állandóan emelkedő irányzatot mutat, a magyar hatóságok viszont már csak közös érdekből sem tartják kívánatosnak az ott letelepült és meghonosodott családoknak és személyeknek a viszonyát és az NDK-hoz való 55 Az MSZMP PB 1958. júl. 1-jei ülésjegyzőkönyve. MNL OL M-KS Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Szervei 1945–2004. Politikai Bizottság (Intéző Bizottság) jegyzőkönyvei 1956–1989. (a továbbiakban: 288.f. 5. cs. 85. ő. e.) 56 Erre vonatkozóan bővebben lásd Tarlós János és Wild Frigyes levélváltását, 1958. máj. 26. – júl. 11.; Schuller Zoltán és Wild Frigyes levélváltását, 1958. okt. 24–30., valamint Kerti Nándor, Bernhardt András és Wild Frigyes levelezését, 1958. jún. 7. – dec. 1. MNL OL XXVIII-I-1 10. d és 36. d. 57 Egy gannai család több generációjának elvett házához való viszonyát, visszaszerzésére kialakított stratégiáját mutatja be Vera Schleicher: Ungarndeutsche Hausgeschichte als Heimatgeschichte. Die Hauslebensstrategie einer vertriebenen Familie. In: Hausgeschichten. Studien zur ungarndeutschen Kultur in Transdanubien. Hrsg. Tünde Radek – Anikó Szilágyi. Veszprém 2006. 187–206.
