Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
H. NÉMETH ISTVÁN 787 utasításaiból is egyértelműen kitűnnek. A város vezetői közül a bírót, (ahol volt) a polgármestert és a jegyzőt mindenképpen a központi hatóságok jelöltjei közül kellett kiválasztani.59 A bíró – és esetenként a polgármester mellett a belső tanács –, majd a választott tanács, illetve ahol létezett a külső tanács tagjainak összetételét is egyre inkább befolyásolták a kirendelt biztosok. A választóbiztosok feladata azonban nem volt egyszerű, mivel a rendelkezésre álló személyek közül – főként az első időszakban – igen kevesen feleltek meg az uralkodói szándékoknak. A katolikus felekezethez tartozás mellett a kiválasztandó városi tisztviselőnek birtokkal (benepossesionatus) és képzettséggel (qualificatus) kellett rendelkeznie. 60 A 17. század utolsó harmadában a gyors váltásokkal járó sietség miatt sokszor nem megfelelő képzettségű és társadalmi állású személy került igen jelentős városi tisztségbe.61 Ennek ellenére nem mondható el, hogy az uralkodói szándékkal ellentétben a felekezeti alapon történt változások nagymértékben és visszafordíthatatlanul csökkentették volna a városok vezetőinek szakképzettségét. Sőt, a váltást követő második generációnál már ennek ellenkezőjét figyelhetjük meg. A városok vezetésének többségét az említett várospolitikai fordulatot megelőzően evangélikus egyeduralom jellemezte, a tanács munkájában katolikus szinte sehol sem vett részt. Az evangélikus elit szakszerűségét mind a kamarai biztosok jelentései, mind pedig e réteg társadalomtörténeti elemzései igazolják. Az evangélikusok jelentős része valóban egyetemet járt vagy végzett személy volt. Tanultságuk mellett biztos gyökerekkel rendelkeztek a városokon belül, mivel az evangélikus elit tagjait általában nagyon szoros rokonsági kapcsolatháló kötötte össze, az általuk birtokolt házakkal pedig szinte uralták a városok legelőkelőbb utcáit. Kiemelkedő helyzetüket jelzi, hogy szinte mindegyikük nemesi ranggal is rendelkezett, közülük többen az udvari familiárisi (familiaris aulicae) címet is elnyerték, amit a 16–17. században főként hivatali, értelmiségi, gazdasági szolgálatokért adományoztak. Ezek a jellemzők a 18. század első harmadára sem 59 MNL OL E 23 1674. ápr. 22., E 210 Civitatensia 20. t. 2. sz. Bécs, 1677. dec. 22.; AMK Schw. Nr. 9214. Bécs, 1673. dec. 6. Ugyanez Lőcsén MML X/36/2., illetve Besztercebányán Štátny archív v Banskej Bystrici, pracovisko Banská Bystrica, Magistrat Mesta Banská Bystrica, Spisy Fasc. 286. Nr. 38. 60 „[...] necessarium valde et expediens iudicavimus, ut quandoquidem catholica ortodoxa per Dei gratium fides, magnum illic incrementum sumpsisse, frequentesque catholicae bene qualificatae, ad gerenda senatoria, et quaelibet alia inter vos consueta officia, idoneae personae inveniri comperiantur.” AMK Schw. Nr. 9277. Bécs, 1674. dec. 16. Vö. Nr. 9332. Pozsony, 1675. jún. 19.; Nr. 9405. Kassa, 1676. jan. 7.; Nr. 9475. Bécs, 1677. dec. 24.; Nr. 9476. Pozsony, 1677. jan. 2.; Nr. 11008. Bécs, 1696. dec. 2. 61 Szűcs, J.: Das Städtewesen in Ungarn i. m. 156.; Špiesz, A.: Slobodné kráľovské mestá i. m. 29–46; Anton Špiesz: Der Wiener Hof und die Städte in Ungarn in den Jahren 1681–1780. In: Die Städte Mitteleuropas i. m. 83–95.; Uő: Rekatolizácia na Slovensku v mestách v rokoch 1681–1781. Historic ký Časopis 39. (1991) 588–612.; Marie Marečková: Politická autonomie a vnitřní samospráva výcho doslovenských svobodných královských měst v 17. století. Historický Časopis 41. (1993) 543–550.; H. Németh, I.: Európska doktrína i. m.
