Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
ÁLLAM ÉS VÁROSOK – A SZAKSZERŰSÖDÉS FELÉ VEZETŐ ELSŐ LÉPÉSEK 788 változtak meg, sőt, az egyetemi, főként a jogi végzettség aránya még nagyobb lett, a nemesítések és a rangemelések sem szűntek meg. Ez a tendencia azt sugallja, hogy a sikeres oszmán háború utáni konszolidációt követően olyan szakszerűsödő városvezetés kezdeteit figyelhetjük meg, amely immáron – a bécsi udvar igényei miatt is – a jogi és gazdasági ismeretek elvárásainak is megfelelt, és ehhez mérten a város mind „hivatalszerűbb” irányítását tette lehetővé. Erre a feltevésre a katolikus elit jellemzőinek ismeretében tudunk választ adni. 62 A várospolitikai váltás első katolikus generációjának két típusát különböztethetjük meg. A hirtelen megjelent igény kielégítésére – miszerint katolikus városvezetőkre van szükség – elsőként idegeneket választottak ki a városok élére. A megfelelő tapasztalattal és szaktudással rendelkező katolikus polgárok létszámának növelésére már 1676-ban a nagybányai missziós páter olyan jellegű megoldást javasolt, amit a szepesi kamarai adminisztráció is szívesen felkarolt. 63 Olyan kamarai vagy katonai hivatalnokokról vagy esetenként környékbéli nemesekről van szó, akik adott városban teljesítettek szolgálatot. Így lettek egy-egy város polgármesterei vagy bírái vámosok, postamesterek vagy akár hadbírák. Ők idegenként, családi és gazdasági kapcsolatok nélkül vették át a városok vezetését. Az új tisztviselőknek általában még polgárjoguk sem volt, hanem azt csupán megválasztásukat követően szerezték meg.64 Annak ellenére, hogy a magyaror szági szabad királyi városokban igen gyakori volt a környékbéli nemesek városba költözése, sőt, a városi polgárjog felvétele,65 az idegenként a város élére került személyek többsége a belvárosban egyáltalán nem rendelkezett ingatlannal, általában a városfalon kívül, a külvárosban volt házuk.66 Sőt, előfordult az is, hogy a város területén semmilyen tulajdonnal nem rendelkeztek. Szakmai hozzáértésük azonban vitathatatlan, hiszen esetükben a jogi és közgazdasági ismeretek biztos ismeretével számolhatunk. Szerepük azonban átmenetinek tekinthető. Mellettük olyan szakképzetlen, döntő többségében kézműves katolikusok kerültek be a tanácsba, akiknek sok esetben még az írás és olvasás is nehézséget okozott. Helyük 62 A biztosok jelentését lásd MNL OL E 34 pag. 246.; A polgárok képzettségére lásd H. Németh István: Az állam szolgái vagy a város képviselői? A központosuló várospolitika hatásai a soproni politikai elit átrendeződésére. Soproni Szemle 61. (2007) 125–141., 130.; István H. Németh: Venerable Senators or Municipal Bureaucrats? The Beginnings of the Transformation of the Eastate of Burghers at the Turn of the Seventeenth and Eighteenth Centuries. The Hungarian Historical Review 1. (2012) 49–78. A soproni evangélikus polgárságról lásd még Kiss Melinda: Későreneszánsz és korai barokk síremlékek Sopronban. Soproni Szemle 59. (2005) 185–206., 265–284. 63 MNL OL E 23 1676. máj. 16. Kassa, 1676. máj. 16. 64 Paur Iván: Csányi János magyar krónikája, 1670–1704. Történelmi Tár [5.] (1858) 23.; H. Németh I.: Az állam szolgái i. m. 133–134. 65 H. Németh István: Polgár vagy nemes? A városok nemesi rendű lakosainak problematikája a felső-magyarországi városszövetség tevékenysége tükrében. Korall 9. (2002) 79–106., 88. 66 Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok, 1535–1848. Bp. 1982. Nr. 4429., 10710.
