Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
KÁRMÁN GÁBOR 765 kapitiha között az elmúlt évek fejleményeinek értelmezéséről és a szövetségkötés kudarcáért felelős személy kijelöléséről. Mindenkinek megkönnyebbülés lehetett, amikor a német diplomata 1633 szeptemberének végén elhagyta a szultáni székhelyet.161 Noha Haga beszámolója szerint az oszmán döntéshozók köré ben az eperjesi béke híre valóban felháborodást keltett, arról nem tudunk, hogy Rákóczinak bármilyen konkrét hátrányt okozott volna Strassburg „búcsúajándéka”. A holland követet azonban sikeresen kiábrándította I. Rákóczi Györgyből: noha a fejedelem Cornelis Hagát is informálta a szász és brandenburgi választóknak adott kéthónapos ultimátumáról, az ezután már ismételten csak az erdélyi komédiaként emlegette a fejleményeket leveleiben. 162 *** A konklúziók levonásakor alighanem a tanulmány elején felvetett kérdésre lenne legfontosabb választ találni: tényleg eredendően kudarcra volt ítélve a terv az erdélyi–svéd együttműködésre ebben az időszakban? Bethlen Gábor, illetve I. Rákóczi György időszakát szemlélve ellentétes képek tárulnak elénk: míg az 1620-as években a svéd király erőltette a katonai szövetség létrejöttét, 1632–1633 során a kezdeményezés egyértelműen erdélyi oldalról jött. Míg Bethlen Gábor egy idő után már az udvariassági minimumot sem tartotta szem előtt és csaknem egy évet várt II. Gusztáv Adolf levelének megválaszolásával, utódjának ugyanenynyit kellett várnia, amíg a svéd állam vezetői újraküldték a követ elfogása miatt hozzá el nem jutott üzenetüket. Könnyű lenne a különbséget a két fejedelem személyes elkötelezettsége közötti különbséggel indokolni. I. Rákóczi György hosszú hónapokon keresztül húzta az időt, nehogy túlságosan korán kösse meg végleges békéjét II. Ferdinánddal, és még a legeslegutolsó pillanatban is felvetette, hogy hajlandó lenne felrúgni a frissen megkötött megállapodást (amivel pedig jelentős mértékben kockáztatta volna uralkodói szavahihetőségét), ha potenciális 161 Kőrössy István leveleit I. Rákóczi Györgynek (Konstantinápoly, 1633. aug. 22., illetve szept. 21.) lásd I. Rákóczy György és a Porta i. m. 79–81.; Levelek és okiratok i. m. 151. Strassburg Velencén, illetve Svájcon keresztül utazott Frankfurt am Mainba, ahová 1634 áprilisában érkezett meg és augusztusban nyújtotta be jelentését (amely véget ér 1632-es visszatérésével Erdélybe). Axel Oxenstierna levelét Paul Strassburgnak (Erfurt, 1634. jan. 13[/23].), illetve Krisztina királynőnek (Frankfurt am Main, 1634. ápr. 10.) lásd Rikskansleren Axel Oxenstiernas skrifter och brefvexling. Förra afdelningen, XI: 1–2. bandet. Bref 1634 januari–mars / april–maj. Utg. Emil Schiehe. Stockholm 1961–1969. (a továbbiakban: AOB I/11.) 11., 585.; illetve Carl Marinus levelei Axel Oxenstiernának 1634. februárja és áprilisa között: Carl Marinus brev till Axel Oxenstierna. Utg. av Arne Jönsson. (https://sok. riksarkivet.se/oxenstierna?infosida=carl-marinus, letöltés 2017. júl. 7.). 162 Cornelis Haga levelei Ludwig Camerariusnak (Konstantinápoly, 1633. nov. 13., dec. 10.). BSB Clm 10369. nr. 318., 320.; illetve Paul Strassburgnak (Pera, 1633. nov. 16.). RA Transylvanica vol. 1. nr. 27.
