Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
II. GUSZTÁV ADOLF ÉS ERDÉLY FEJEDELMEI 764 fogja róla mind a svéd, mind a brandenburgi vezetést.157 Noha a fejedelem feltéte lei valóban eljutottak másolatban mind Brandenburgba, mind a svéd adminisztrációhoz, a Rákóczi által felajánlott két hónapos határidő jóformán már akkor lejárt, amikor a szász választófejedelem elküldte válaszát.158 Természetes, hogy ez a fejedelemnek édeskevés volt, így Erdély belépése a harmincéves háborúba egy ideig lekerült a nemzetközi diplomácia napirendjéről. Már csak a Portán tartózkodó diplomaták körében folytatandó utóvédharcok maradtak hátra. I. Rákóczi György biztos volt benne, hogy az Erdélyből erősen felindult állapotban távozott Paul Strassburg rengeteg kárt okoz majd neki Konstantinápolyban, elsősorban azáltal, hogy továbbra is Brandenburgi Katalin érdekében próbál majd eljárni. Rendszeresen utasította kapitiháját ennek ellensúlyozására.159 A német diplomata újabb konstantinápolyi tárgyalásokra már nem rendelkezett megbízólevéllel, de úgy tűnik, sikerült meggyőznie a nagy vezírt, hogy rég halott uralkodójától kapott és már egyszer felhasznált credentialis a még érvényes. Megbeszéléseiken – legalábbis Strassburg beszámolója szerint – Tabanijasszi Mehmed pasa hajlott arra, hogy Rákóczinak megtiltsa a megegyezést II. Ferdinánddal és ígéretet tett Katalin érdekeinek védelmére is.160 Mindenesetre az utolsó pillanatig egyeztetni akaró és Rákóczi beavatkozásában hinni próbáló Cornelis Haga előtt számos, indulatoktól fűtött vita folyt Strassburg és az erdélyi 157 I. János György levelét I. Rákóczi Györgynek (Drezda, 1633. okt. 10[/20].) lásd Szabó Gy.: Erdély i. m. 190–191.; Arnim és Thurn várakozásairól Rákóczival kapcsolatban ír Lars Nilsson Axel Oxenstiernának ([Drezda], 1633. jún. 7[/17]., júl. 19[/29].), lásd Die Verhandlungen Schwedens und seiner Verbündeten mit Wallenstein und dem Kaiser von 1631 bis 1634. 2. Theil 1633. Hrsg. Georg Irmer. Leipzig 1889. 202., 260.; Nilsson naplójának 1633. júl. 23[/aug. 2]-i bejegyzése: Svenske residenten Lars Nilsson Tungels efterlämnade papper. Utg. Per Sondén. Stockholm 1907. 154.; Hans Georg von Arnim levelét Vilmos szász-weimari hercegnek (Alt-Drisen, 1633. okt. 9/19.), illetve György Vilmos választófejedelemnek (Bollersdorfi tábor, 1633. okt. 16[/26].) lásd Die Verhandlungen Schwedens und seiner Verbündeten mit Wallenstein und dem Kaiser von 1631 bis 1634. 3. Theil 1634. Hrsg. Georg Irmer. Leipzig 1891. 12., illetve 27–28. 158 A Drezdából továbbküldött példányok: GStA PK I. HA Geheimer Rat, Rep. 11. ABA 10148.; illetve RA Transylvanica vol. 1. nr. 17. Októberben Thurntól is jött levél a fejedelemnek, ennek tartalmát nem ismerjük: Balling János levele I. Rákóczi Györgynek (156. jegyz.). MNL OL E 190 5. d. nr. 1070. 159 I. Rákóczi György leveleit Kőrössy Istvánnak (Gyulafehérvár, 1633. júl. 25., szept. 5.) lásd Levelek és okiratok i. m. 122., illetve 125–130. 160 Paul Strassburg levele Axel Oxenstiernának (Konstantinápoly, 1633. szept. 8/18.). RA Oxenstiernasamlingen E 735. A követ eredetileg Bosznián keresztül Velencébe akart eljutni, Belgrádban döntött úgy, hogy mégis inkább újra a Portára utazik, Haga támogatását kérve. Alighanem ez az oka annak, hogy noha június közepén már Temesváron volt (és onnan írta meg, nem is titkolt célzatossággal a fejedelemnek, mennyire megdöbbent az ottani beglerbég a császárral kötendő béke tervétől), csak augusztus közepén érkezett meg Konstantinápolyba. Paul Strassburg levelét I. Rákóczi Györgynek (Temesvár, 1633. jún. 13.) lásd I. Rákóczy György és a Porta i. m. 52–53.; Kőrössy István levelét I. Rákóczi Györgynek (Konstantinápoly, 1633. aug. 14.) lásd Levelek és okiratok i. m. 66.; Cornelis Haga leveleit a Staaten Generalnak (155. jegyz.) lásd Brieven van Cornelis Haga i. m. 445., illetve Ludwig Camerariusnak (Konstantinápoly, 1633. szept. 3.). BSB Clm 10369. nr. 316.
