Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
KÁRMÁN GÁBOR 757 azonban már kénytelen volt elfogadni a szomorú igazságot, és magasztos emlékezetű királyként utalni II. Gusztáv Adolfra Axel Oxenstiernának írott levelében. 138 Végjáték A katonailag nem egészen egyértelmű kimenetelű lützeni csata igazi jelentőségét a svéd király halála okozta: a mitikus hősként kezelt II. Gusztáv Adolf elestével az általa vezetett koalíció legfőbb összetartó ereje is eltűnt, és Axel Oxenstiernának nem kevés politikai érzékre volt szüksége ahhoz, hogy egyben tartsa a szövetségeseket és elismertesse velük, hogy továbbra is a svédeké a vezető szerep. Ráadásul hazai ellenzékét is meg kellett győznie, hogy a németországi vállalkozást a király halála után is folytatni kell, annak ellenére, hogy ez nagy terheket ró az északi királyságra – szükségük volt ugyanis arra, hogy egy békeszerződés nagy összegű kárpótlást ítéljen meg a svéd koronának, hiszen enélkül a sereggel szembeni adósságokat nem tudták volna kifizetni. A további együttműködés kereteit a francia anyagi támogatást biztosító subsidium -szerződés megújítása, majd a Heilbronni Uniót létrehozó április 27-i egyezmény alakította ki.139 Az is egyértelmű volt, hogy a vállalkozás folytatásának sikeréhez szükség lehet minden szövetségesre, így I. Rákóczi György ajánlata – úgy tűnt – a megelőző évhez képest felértékelődhet. Paul Strassburg mindenesetre alaposan beszámolt Axel Oxenstiernának a tárgyalások állásáról, a subsidium ügyéről, Rákóczi kísérleteiről a szászok bevoná sára, illetve arról is, hogy az erdélyi fejedelem már jó fél éve készültségben tartja csapatait. Bethlen Gábor hadjárataira hivatkozva jelezte, milyen fontos szolgálatot tehetne az erdélyi fejedelem a II. Ferdinánd elleni háborúskodásban, és azt is megemlítette, hogy Brandenburgi Katalin teljesen a császár befolyása alá került, így félő, hogy minden számára visszaszerzett jószág az ellenséget gyarapítja. Végül kérte, hogy amennyiben a svéd korona nem akar szövetséget kötni Erdély fejedelmével, engedélyezzék, hogy távozhasson a fejedelemségből. I. Rákóczi György maga is írt Axel Oxenstiernának, illetve annak a személynek, aki a vára kozások szerint jó eséllyel vehette át II. Gusztáv Adolf helyét a fősereg élén: Weimari Bernát hercegnek. Noha sorai jóindulatot tükröztek, a nyomásgyakorlás sem hiányzott belőlük: meg említette, hogy a császár szeretne vele tárgyalni 138 Cornelis Haga jelentése a Staaten Generalnak (Konstantinápoly, 1633. febr. 21.) a fejedelem január 4-i levelére hivatkozik. I. Rákóczi György levele Axel Oxenstiernának (Gyulafehérvár, 1633. febr. 15.). RA Skrivelser till konungen, Drottning Kristinas tid vol. 8. AF jelű melléklet Axel Oxenstierna az államtanácsnak írt jelentéséhez (Frankfurt am Main, 1633. máj. 6.) p. 1004. 139 Michael Roberts: Oxenstierna in Germany, 1633–1636. In: Uő: From Oxenstierna to Charles XII. Four Studies. Cambridge 1991. 6–54.; Lindegren, J.: „Om detta continuerar...” i. m. 28–36.; Lundkvist, S.: Die schwedischen Kriegs- und Friedensziele i. m.; Wilson, P. H.: Europe’s Tragedy i. m. 512–517.; Goetze, S.: Die Politik i. m. 92–105.
