Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
II. GUSZTÁV ADOLF ÉS ERDÉLY FEJEDELMEI 758 a békéről. És valóban: ekkorra már – noha december óta többször is elhalasztották – Eperjes városában összeültek a két oldal biztosai, hogy megtárgyalják a vitatott kérdéseket. 140 Nagyjából ezzel egy időben indulhatott útnak egy követség Drezdába. Ennek lefolyásáról csak későbbi utalásokból tudunk: március végén Rákóczi csalódott hangon számolt be konstantinápolyi rezidensének arról, hogy követe időközben ismét Arnimnél járt és a generális biztató üzenetet küldött, ám hivatalos szövetségkötésről szó sem esett, márpedig – így a fejedelem – „szón nem akarok, s imez-amaz fundamentomon semmit is építeni”.141 Mindenesetre a szász hadvezetés számolt az erdélyi beavatkozás lehetőségével: 1633 márciusának végén, miközben annak esélyeit latolgatták, hogy a hadszínteret az osztrák örökös tartományok területére helyezzék át, mind a választófejedelem, mind generálisa kalkulált Rákóczi ausztriai támadásával. Fennmaradt Arnim fogalmazványa is a Rákóczinak küldendő üzenetről, amelyben ugyanezt a tervet a fejedelemmel is megosztotta. Jellemző módon azonban hivatalos szövetségkötést nem ajánlott fel, hiszen az erről való döntéshez a szászoknak hiányzott az önálló hatásköre, és a pénzügyi támogatásról is csak annyit mondott, hogy a fejedelem költségeit utólag egész biztosan kárpótolják majd a hálás protestáns rendek. 142 Axel Oxenstierna végül 1633 áprilisának végén kerített időt arra, hogy az erdélyi ügyekkel foglalkozzon: terjedelmes instrukcióban írta meg véleményét Paul Strassburgnak. Ebben hosszasan fejtegette, hogy nem érti, I. Rákóczi György mire vár még, hiszen mind a protestáns ügy védelme, mind a konföderált hatalmak iránti kötelessége (!), de saját fennmaradásának biztosításával kapcsolatos érdeke is azt kívánná, hogy minden további időhúzás nélkül megindítsa csapatait. A fejedelem kiadásait – írta a kancellár – bőségesen kárpótolhatná a magyar területek, esetleg a korona megszerzésével. Oxenstierna mindazonáltal számolt azzal, hogy puszta szavakkal nehéz lesz meggyőzni I. Rákóczi Györgyöt, 140 I. Rákóczi György és Paul Strassburg levelei Axel Oxenstiernának (Gyulafehérvár, 1633. febr. 15., febr. 9/19.). RA Skrivelser till konungen, Drottning Kristinas tid vol. 8. AF jelű melléklet Axel Oxenstierna az államtanácsnak írt jelentéséhez (Frankfurt am Main, 1633. máj. 6.) p. 1004., 998–1002.; I. Rákóczi György levele Weimari Bernátnak (Gyulafehérvár, 1633. febr. 15.). RA Transylvanica vol. 1. nr. 25. Weimari Bernát esélyeiről a fővezérségre lásd Wilson, H. P.: Europe’s Tragedy i. m. 514. Az eperjesi tárgyalások kezdeteiről lásd Frankl [Fraknói] Vilmos: Az eperjesi béke 1633-ban. Századok 5. (1871) 188–201.; Szilágyi S.: I. Rákóczy György i. m. 235. 141 I. Rákóczi György levelét Szalánczy Istvánnak (Gyulafehérvár, 1633. márc. 29.) lásd Levelek és okiratok i. m. 101. A követ, Stelmecz János 1633 februárjában indult útnak, lásd Duchon Menyhért levelét Debreczeni Tamásnak (Sáros, 1633. febr. 15.). MNL OL E 190 5. d. nr. 1101. 142 Hans Georg von Arnim opiniói I. János Györgynek (Drezda, 1633. márc. 10/20., márc. 21[/31].), valamint a választófejedelem instrukciója (Drezda, 1633. márc. 22.[/ápr. 1.]. GStA PK VI. HA FA Arnim-Boitzenburg B 50.; Arnim fogalmazványa a Rákóczinak eljuttatandó üzenetről ([1633. márc.]). Uo. B 86 nr. 139.
