Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
II. GUSZTÁV ADOLF ÉS ERDÉLY FEJEDELMEI 756 igényeire várható reakciókról. I. János György azonban nem érezte magát illetékesnek az ügyben, így nem tett mást, mint hogy Rákóczi megkereséséről tájékoztatta a nála tartózkodó svéd rezidenst. Úgy tűnik, még csak udvariassági levelet sem küldött vissza a fejedelemnek, így Rákóczi csak a Sziléziában állomásozó szász hadak parancsnokával, Hans Georg von Arnimmal tarthatta a kapcsolatot, jelezve neki, hogy nagyon várja I. János György rezolúcióját.134 Erdély potenciális szövetségeseinek részéről tehát süket csönd érkezett I. Rákóczi György minden megkeresésére – miközben számos, a tárgyalásokat távolabbról nyomon követő személy rendszeresen hangot adott véleményének, hogy a fejedelemnek nem kellene a nagyszerű alkalmat elszalasztania a háborúba való beavatkozásra. 135 Mindeközben I. Rákóczi Györgyhöz mindenhonnan érkeztek a hírek II. Gusztáv Adolf hatalmas sikereiről: minden jelentősebb magyarországi familiárisa rendszeresen küldte neki az információkat, és időnként politikai ellenfelei is hosszas elemzésekkel látták el – természetesen pont az ellenkező előjellel értelmezve a fejleményeket.136 1633 januárjában sok forrásból eljutott hozzá a svéd király halá lának híre is, bár a protestáns tábor elég sokáig ébren tartotta a reményt, hátha csak vaklármáról, a császári oldal által terjesztett rémhírről van szó.137 Január elején még a fejedelem is azt írta a Portára, hogy a svéd uralkodó életben van – február közepén 134 I. Rákóczi György levelei I. János Györgynek, illetve Hans Georg von Arnimnak (Szamosújvár, 1632. szept. 12.). SHStA Geheimer Rat Loc. 9271/4. fol. 21., illetve 22.; I. János György levele Arnimnak (Drezda, 1632. okt. 7[/17].). Uo. 35r.; Laurentius Nicolai (Lars Nilsson) levelét Schwallenberg (?) svéd secretariusnak (Drezda, 1632. okt. 4[/14].) lásd Die Verhandlungen Schwedens und seiner Verbündeten mit Wallenstein und dem Kaiser von 1631 bis 1634. 1. Theil 1631 und 1632. Hrsg. Georg Irmer. Leipzig 1888. 277.; I. Rákóczi György levele Hans Georg von Arnimnak (Várad, 1632. nov. 9.). GStA PK VI. Hauptabteilung Familienarchiv Arnim-Boitzenburg B 46. Arnim mellett Rákóczi még egy másik szász főtiszttel, Heinrich Jacob Duwall-lal is levelezett, lásd Paul Strassburg levelét Axel Oxenstiernának (Gyulafehérvár, 1633. febr. 9/19.). RA Skrivelser till konungen, Drottning Kristinas tid vol. 8. AF jelű melléklet Axel Oxenstiernának az államtanácshoz írott jelentéséhez (Frankfurt am Main, 1633. máj. 6.) p. 998. 135 Peter Wyche jelentése (Konstantinápoly, 1632. aug. 25.). TNA PRO SP 97/15. fol. 170v.; Johann Camerarius levele Paul Strassburgnak (Nürnberg, 1632. szept. 16[/26].). UUB E 388c fol. 81v. 136 Esterházy Miklós levele Réz Andrásnak (Kismarton, 1632. okt. 4.). MNL OL E 190 4. d. nr. 950. Az Esterházy által terjesztett híreket már a Rákóczi-familiárisok is kritikus megjegyzésekkel továbbították uruknak, lásd Hrabecius Dániel levelét I. Rákóczi Györgynek (Sáros, 1632. szept. 23.) uo. nr. 949. Az információs hálózat elemzésére részleteiben itt nincs lehetőség, egyes részeredmények már rendelkezésre állnak. Lásd Debreczeni-Droppán Béla: Egy gazdasági szakember a XVII. századból. Debreczeni Tamás élete és működése. Fons 11. (2004) 480–482.; Kármán Gábor: Madarász György, Eperjes poli tikai látnoka . In „... nem egy történelem létezik”. Ünnepi tanulmányok Péter Katalin 80. születésnapja alkalmából. Szerk. Nagy Gábor – Rada János – Viskolcz Noémi. Miskolc 2017. 214–235. 137 A budai pasa már 1633 januárjának elején arról tájékoztatta a Fényes Portát, hogy Érsekújváron ágyúlövésekkel ünnepelték a király halálhírét – ehhez képest a Rákócziak sárosi udvarbírója még több héttel később is kétségeiről számolt be. Szalánczy István levelét I. Rákóczi Györgynek (Konstantinápoly, 1633. jan. 15.) lásd Levelek és okiratok i. m. 71.; Duchon Menyhért levele Debreczeni Tamásnak (Sáros, 1633. jan. 26.). MNL OL E 190 5. d. nr. 1007. Az extrém esetekről lásd Kármán G.: Madarász György i. m.
