Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
KÁRMÁN GÁBOR 755 miképpen fogja a hajdúkkal megtámadni Sziléziát, hogy megsegítse II. Gusztáv Adolfot, amikor I. Rákóczi György udvarába hívatta és aláíratott vele egy biztosító levelet, hogy ez nem fog bekövetkezni. Zólyomi Dávid azonban nem sokáig tartotta magát a megegyezéshez: 1633 januárjában saját nevében küldte emberét, Lindvay Tamást a szászokhoz és svédekhez. A követség csúfos véget ért: Lindvay visszaútján, már Magyarországon, részegen gyilkosságba keveredett; Rákóczi sárosi udvarbírája vasba verette, a nála levő leveleket pedig elvette. A felháborodott fejedelem elfogatta Zólyomit, és az incidens hozzájárult a főúr életfogytiglani rabságra ítéltetéséhez 1633 végén. 132 Zólyomi 1632 őszi akciójához kapcsolódik az erdélyi–svéd egyeztetések egyik legkülönösebb dokumentuma is. Az erdélyi főúr machinációiba Músza budai pasa is belekeveredett (hogy milyen mértékben, az nem egészen világos), és feltételezhető, hogy ennek következménye a levél, amelyben a beglerbég 1632 októberében jóindulatáról biztosította II. Gusztáv Adolfot, illetve I. János Györgyöt. Nem tudjuk, a címzettek valaha is értesültek-e az őket ért megtiszteltetésről, de a levél mindenesetre kétségkívül rendhagyó elemét jelentette a korszak szövetségkereső kísérleteinek, hiszen Buda beglerbégeinek diplomáciai aktivitása az esetek túlnyomó részében a tartományukkal határos területeket irányító személyekre korlátozódott. 133 A szász választófejedelem nemcsak Músza pasa kapcsolatkeresési horizontján tűnt fel: 1632 második felében I. Rákóczi György is egymás után küldte hozzá a követeket, hátha a II. Gusztáv Adolf körüli koalíció második legfontosabb tagjától – aki tartományainak földrajzi helyzete miatt sokkal könnyebben elérhető volt, mint a Bajorországban háborúzó svéd király – kaphat némi információt az 132 Zólyomi Dávid levele Hans Georg von Arnimnak (Székelyhíd, 1633. jan. 24.). GStA PK VI. HA FA Arnim-Boitzenburg B 48; Madarász György levele I. Rákóczi Györgynek (Eperjes, 1633. febr. 12.). MNL OL E 190 5. d. nr. 1016.; Duchon Menyhért levele Debreczeni Tamásnak (Sáros, 1633. márc. 20.). Uo. nr. 1103.; A Habsburg-párti összeesküvéssel is megvádolt Zólyomi elítéléséről részletesen lásd Szilágyi S.: I. Rákóczy György i. m. 193–195.; A Zólyomi-ügyről (a beglerbég említésével) lásd Kemény J.: Önéletírása i. m. 199–209. A kortárs beszámolót néhány kisebb adattal kiegészíti Szilágyi S.: I. Rákóczy György i. m. 225–226. Zólyomit mint potenciális veszélyforrást a császári oldal is folyamatosan szem előtt tartotta, lásd ismeretlen levele Ernst Ulrich von Schaffgottnak (Olmütz, 1632. máj. 20.). HHStA Polen I. Kt. 55. Konv. 1632 April fol. 18.; Haller György levele Senynyei Istvánnak (Szatmár, 1632. dec. 17.). Prímási Levéltár (Esztergom) Archivum Saeculare Acta Radicalia Classic s. nr. 133. 133 Músza pasa levele II. Gusztáv Adolfnak (Buda, 1632. okt. 8.). MNL OL E 190 4. d. nr. 190. Még az sem kizárt, hogy Músza pasa több alkalommal is megpróbálkozott a kapcsolat felvételével: egy korábbról, 1632. szeptember 12-ről származó anonim jelentés szerint követe, egy Gondolkodó Mihály nevű renegát pattantyús feladata is az lett volna, hogy a svéd királyt és a szász választót felkeresse és felajánlja nekik a beglerbég támogatását. A jelentésben található információ, miszerint Músza pasa megüzente II. Gusztáv Adolfnak, hogy ne higgyen I. Rákóczi Györgynek, mert az a császár híve, ismét csak arra utalhat, hogy a rendhagyó diplomáciai küldetés Zólyomi Dávid önálló terveihez kapcsolódott. Lásd TMÁO II. 178–179.
