Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
II. GUSZTÁV ADOLF ÉS ERDÉLY FEJEDELMEI 738 államtanácsosi rangot viselő Gabriel megírta: beszámolójának sok hitelt nem adtak.74 Követségének tulajdonképpen semmi eredménye nem volt, csak a ká osz nőtt azzal, hogy Brandenburgi Katalint sikeresen Strassburg ellen uszította. Végül mire Farensbach svéd területre érkezett, feladata már okafogyottá is vált, hiszen II. Gusztáv Adolf szeptemberben Altmarkban fegyverszünetet kötött a Lengyel–Litván Unióval hat évre, az erdélyi és tatár segédcsapatokra így a továbbiakban nem volt szüksége. 75 Annál is inkább valószínű, hogy Bethlen Gábor Farensbachnak adott válaszát a követ személye iránti bizalmatlanság motiválta, mivel ekkoriban már javában folyt az a nagyszabású diplomáciai manőver, amely a Kantakuzénosszal való kapcsolatfelvételből nőtt ki, és amely egy oszmán–orosz–svéd–erdélyi lengyelellenes szövetség álma köré épült. A fejedelem diplomatái, az összes érintett hatalom meglátogatására készülő Jacques Roussel és Charles de Talleyrand már áprilisban megérkeztek a Portára, és többek között a svéd király és a szultán közötti kapcsolat felvétele mellett érveltek – Cornelis Haga hathatós segítségével. 76 A követség előkészítésében pedig ezúttal is szerepet vállalt Paul Strassburg, aki a Farensbachhal folytatott tárgyalásokon is jelen volt – a svéd rezidensnek nem kis megterhelés lehetett, hogy hónapokon keresztül ne szólja el magát az elvben szintén uralkodóját képviselő kurlandi nemes előtt. 77 Roussel és Talleyrand követségének részletes bemutatására a terjedelmi korlátok nem adnak lehetőséget, annak komplexitása külön tanulmányban való tárgyalását teszi szükségessé. A két francia kalandor diplomáciai mesterkedése mindenesetre 74 Gabriel Gustafsson Oxenstierna levele Axel Oxenstiernának (Uppsala, 1629. okt. 23.[/nov. 2.]). Rikskansleren Axel Oxenstiernas skrifter och brefvexling. Senare afdelningen, III. bandet. Gabriel Gustafsson Oxenstiernas bref 1611–1640, Per Brahes bref 1633–1651. Red. Per Sondén. Stockholm 1890. 185–186. Útnak indulásáról tudósít Bornemisza Ferenc levele Philippe de Harlay-nak, Césy grófjának (Gyulafehérvár, 1629. szept. 17.), lásd Recueil de documents concernant l’histoire des pays Roumains tirés des archives de France XVI-e et XVII-e siècles. Ed. Ioan Hudiţă. Iaşi 1929. 47. Cziráki Zsuzsanna adatbázisából úgy tűnik, mintha 1629 májusának végén Farensbach és Strassburg Konstantinápolyba utaztak volna, ám az eredeti forrás csak brassói tartózkodásukat dokumentálja, nincs benne utalás, hogy úti céljuk a Porta lett volna. Lásd Cziráki Zsuzsanna: Autonóm közösség és közpon ti hatalom. Udvar, fejedelem és város viszonya a Bethlen-kori Brassóban. Bp. 2011. 228. Vö. Arhivele Naţionale ale României Direcţia Judeţeană Braşov, Primăria oraşului Braşov, Socotele alodiale (Stadthannrechnungen) (a továbbiakban ANR DJB POB SA) V/19. p. 546–551. 75 Roberts, M.: Gustavus Adolphus i. m. II. 388–399. Farensbach később újra a császári oldalra állt, 1632-ben érte utol végzete: az Ingolstadt svéd ostrománál mutatott kétértelmű magatartása miatt kivégezték. Lásd Ahnlund, N.: Krigare i. m. 108–111. 76 Megérkezésükről lásd Cornelis Haga levelét Ludwig Camerariusnak ([Konstantinápoly, 1629. ápr. 28.]). BSB Clm 10369. nr. 274. 77 Paul Strassburg szerepvállalásáról Roussel és Talleyrand követsége kapcsán ír erdélyi követségének végeztével beadott jelentésében ([1630 elején]), lásd Szilágyi S.: Oklevelek i. m. 271–275. A diplomáciai manőverekről beszámolt már abban a hét pontból álló jelentésben is, amelyet feltehetőleg nem más, mint Farensbach vitt magával Svédországba (61. jegyz.), lásd Szilágyi S.: Oklevelek i. m. 263–264.
