Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Spannenberger Gabriella - Spannenberger Norbert: A németek 18. századi betelepítése: politikai és/vagy gazdasági folyamatok összessége?
A NÉMETEK 18. SZÁZADI BETELEPÍTÉSE 6 A mezőgazdasággal foglalkozó korabeli teoretikusok azt a tézisüket látták igazolva Fénelon munkájában, hogy a természet tudatos átalakítása és hasznosítása eredményeként idővel az ember és a társadalom is átalakul. A 17. század első felétől kezdve, leginkább a harmincéves háború (1618–1648) hatására megindult az agrárium mint társadalmi feladat elméleti elemzése. A 17–18. század nagy háborúinak a tapasztalata az volt, hogy csak a konszolidált hátországgal rendelkező állam képes versenyben maradni másokkal szemben, továbbá, hogy az állam csak konszolidált területről képes biztosítani bevételeit, melynek alapja a rendezett és megalapozott gazdaságpolitika.4 Ebben elsősorban a minden szempontból elma radott és szegényes tartalékokkal bíró Poroszország járt az élen.5 A nagyhatalmi politika útjára lépett Habsburg Monarchia számára is egyértelmű volt, hogy az adminisztratív, közigazgatási intézkedések önmagukban nem elégségesek, és átfogó reformokra van szükség. Magyarország esetében ezek a reformok részben 1699 után, részben azonban csak a Rákóczi-felkelés után indulhattak meg. A telepítéspolitika ebben az olvasatban a közép-európai premodern átalakulások egyik integráns része volt, s a porosz példa épp azt látszott igazolni, hogy a betelepítések a siker egyik kulcsának számítottak.6 Épp ezért nem meglepő, hogy a török elleni visszafoglaló háborút sikeresen végrehajtó bécsi udvar már a békét követő országépítésre vonatkozó terveket dolgozott ki, melynek egyik tipikus példája a Kollonich Lipót irányításával készült Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn lett.7 A dokumentumnak a magyar nemzeti romantikus történetírás olyan jelen tőséget tulajdonított, amit csak a korszellemmel lehet magyarázni.8 Itt azonban számunkra egy másik szempont fontos: már a Politicum fejezet bevezető sorai azt taglalják, hogy a történelem kétfajta telepítési politikát ismer. Az egyik esetben erőszakkal kényszerítik a feles lakosságot, „káros elemeket”, „ellenséges lelkületű 4 Vö. Gőzsy Zoltán – Spannenberger Norbert: „Ex minimis faciunt maxima“. Kísérlettípusok a paraszti közösség ideális rendjének kialakítására a felvilágosult evangélikus lelkészek munkáiban. Korall 10. (2009) 36. sz. 102–118. 5 A porosz propaganda hosszútávú hatását lásd pars pro toto Max von Beheim-Schwarzbach: Hohenzol lernsche Colonisationen. Ein Beitrag zu der Geschichte des preußischen Staates und der Colonisation des östlichen Deutschlands. Leipzig 1874. 6 A kiváló esettanulmányt átfogó kritikával a kutatás jelenlegi állapotáról lásd Ulrich Niggemann: Immigrationspolitik zwischen Konflikt und Konsens. Die Hugenottensiedlung in Deutschland und England (1681–1697). Köln 2008. 7 A forrásanyag egészét kommentárral és további kiegészítő levéltári anyagokkal lásd Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn 1688–1690. Szerk. Kalmár János – Varga J. János. Stuttgart 2010. 8 Pars pro toto lásd Mihályi Ernő: Koldusországgá akarta-e tenni Kolonics Magyarországot? Pannon halma 1927. Hogy milyen alternatív értékelési lehetőségei vannak az Einrichtungswerknek, ha az olvasó nem a „hazafias-nemzeti szemüvegen” keresztül szemléli, azt már az 1980-as években feszegették a téma kutatói. Benczédi László: Kollonich Lipót és az „Einrichtungswerk”. In: Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3–4. Szerk. Praznovszky Mihály – Bragyinszky Istvánné. (Discussiones Neogradienses 4.) Salgótarján 1987.; A probléma markáns öszszefoglalóját lásd Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn i. m. 72–77.
