Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
A GALÍCIAI ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MÍTOSZA 58 elején már több mint félévszázados hagyományára visszanyúló mentális keretében ez önellentmondás nélkül összeegyeztethető volt az antiszemitizmus őszinte elítélésével. Erről tanúskodik a már említett Bartha Miklós példája. A függetlenségi országgyűlési képviselő és hírlapíró 1901 elején a kolozsvári Ellenzék ben hosszú cikksorozatot közölt a rutén akcióról és Egan Ede általa forrón méltatott tevékenységéről. A cikksorozatot az év vége felé Kazár földön címmel kötetben is kiadta. Könyvében Bartha ismétel ten bizonygatta, hogy sem ő maga, sem a rutén akció nem antiszemita, hangsúlyosan megkülönböztette a jó magyar zsidókat, „a kik velünk barátkoznak, velünk étkeznek, velünk örvendenek és velünk szenvednek” a „kazároktól”, akikről könyvében hemzsegtek a végletesen démonizáló, vaskosan antiszemitának tűnő leírások.94 Mielőtt azonban Bartha átadta a végső kéziratot kiadójának, elküldte a költő és tanár Palágyi Lajosnak, az Egyenlőség című neológ zsidó hetilap újságírójának, roppant udvariasan kérvén tőle, hogy szíveskedjen azt „előre átnézni”, mivel – amint írta Bartha – „eszembe jutott a Tanár úrnak egy kritikai megjegyzése arról a módszerről, a mint én a zsidókról írni szoktam”.95 Bartha kétségkívül nem tartotta magát antiszemitának. Ami a galíciai születésű zsidók statisztikáját illeti, lehetséges, hogy mire 1902 tavasza táján a kormányzat az adatok birtokába jutott, a bevándorlási törvénynek 1901 októberében már a trónbeszédben is beharangozott meghozatala annyira előrehaladott állapotban volt, hogy a blamázst elkerülendő, nem volt más kiút, mint az adatok elsüllyesztése.96 Az is lehetséges azonban, hogy a kormányzat azért nem tette közzé a statisztikát, mert nem hitt a számoknak . Erre bizonyíthatóan hajlamosnak mutatko zott. A belügyi és a kereskedelemügyi miniszter 1899. évi január elejétől országos adatgyűjtést rendelt el a ki-, be- és visszavándorlásról. (A községeknek kiküldött formanyomtatványok az érintettek vallására nem kérdeztek rá.) Amint a kormány 1899. évi működéséről 1900-ban megjelent jelentés panaszolta, „a külföldiek bevándorlására, lakhatására és településére vonatkozó adatok [...] jóval a valóság mögött maradtak”. E megállapításra annak alapján jutott, hogy Szepes, Sáros, Zemplén, Bereg, Máramaros és Beszterce-Naszód megyékben, vagyis „a galícziai települők által köztudomásúlag előszeretettel felkeresett vármegyékben csak 466 egyén keresett új hazát”. Ez a „túl alacsony szám”, olvasható a jelentésben, nem arról győzte meg a kormányt, hogy nincs jelentős bevándorlás, hanem arról, hogy gondatlan munkájuk miatt a helyi hatóságok „a tényleges bevándorlási eseteknek csak egy részéről szereztek tudomást”. 97 94 Bartha Miklós: Kazár földön. Kolozsvár 1901. 33., 84–86., 89–90., 95., 223–224., 321–322. 95 Palágyi Lajos válaszát nem ismerjük. Bartha Miklós levele Palágyi Lajoshoz. Közli Zsoldos Jenő. Libanon 2. (1937) 29. 96 Az 1901. október 28-i trónbeszédben szereplő megjegyzésre lásd Az 1901. évi október hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai I. Bp. 1901. 2. 97 Az ország közállapotai. In: A m. kir. kormány 1899. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Bp. 1900. 222.
